5 állatfaj, amit talán most látsz utoljára

Vadulj be az életért! Zéró tolerancia az illegális vadállat-kereskedelemmel szemben!

1972. június 5-én kezdődött az ENSZ első környezetvédelmi konferenciája. Ezen dátum apropóján minden évben június 5-én ünneplik a Környezetvédelmi Világnapot, évenként új mottóval, amely a világ égető problémára akarja felhívni a világ figyelmét. 2016 mottója: Vadulj be az életért! Zéró tolerancia az illegális vadállat-kereskedelemmel szemben!

A világban jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján 1742 állatfaj tartozik a súlyosan veszélyeztetett kategóriába. Ezen fajok kihalási esélye természetes élőhelyükön kimagaslóan nagy, azonnali beavatkozás nélkül nagy valószínűséggel vad állományaik kihalnak.

5 idetartozó állatfajt mutatunk, egy részüket éppen az illegális vadászat sodorta a kihalás szélére!

1. Ibériai hiúz (Lynx pardinus)

Sokáig az eurázsiai hiúz egyik alfajának tartották, de ma már bizonyítottan külön faj. A leginkább veszélyeztetett európai ragadozó és a világ legritkább macskaféléje.

iberiai hiúz
Forrás: http://hqpics.org

Az ibériai hiúz egykor gyakori állat volt az Ibériai félszigeten, sőt dél-Franciaországban is élt néhány példány. A 20. század 2. felében az állatok 80%-a eltűnt, a vadászat és az üregi nyulak megfogyatkozásának következtében. Mára csak elszórt populációi maradtak Spanyolország délnyugati részén, Portugáliából pedig talán már ki is pusztult. Szürkületkor vadászik, rágcsálókra, nyulakra, rovarevőkre, madarakra, hüllőkre és kétéltűekre, tehát mindenre, ami mozog és elég kicsi. Magányosan élő és vadászó állat, lopakodva cserkészi be prédáját. Kitűnő látásának köszönhetően a párduchiúz egy egeret 75, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről kiszúr!

Felmérések szerint már alig száz példány él belőlük szabadon. A fő veszélyt a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászás és az üregi nyúl visszaszorulása jelenti, leginkább azonban az autók veszélyeztetik a hiúzokat, 2000 óta a párduchiúzok 62%-a gázolásban pusztult el. Szakemberek szerint, ha az állatok ilyen mértékben hullanak el, az ibériai hiúz öt éven belül kipusztulhat, és akkor ez lesz az első macskaféle kihalása a kardfogú macskák kihalása után, amik még a pleisztocén végén haltak ki. Halvány reménysugár, hogy 2005-ben a világon először fogságban születtek spanyol hiúz-kölykök.

2. Törpedisznó (Porcula salvania)

Korábban úgy vélték, hogy ez a kis disznóféle az eurázsiai vaddisznó legközelebbi rokona, de a méret és életmód különbségek miatt később mégis két külön nembe sorolták be ezeket az állatokat.

törpedisznó
Forrás: www.zoochat.com

A DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a két állat nem közeli rokona egymásnak. A törpedisznó valamikor széles körben előfordult Indiában, Nepálban és Bhutánban, de manapság már csak az indiai Asszám államban található meg. A vadonban mostanra körülbelül 150, vagy ennél kevesebb példánya létezik. A bőre sötét barnásfekete színű, a szőrzete is sötét. A napközbeni hőséget a fészkébe húzódva vészeli át, táplálékát gyökerek, gumók, rovarok, rágcsálók és kisebb hüllők alkotják.

3. Sötét cső orrú denevér (Murina tenebrosa)

A simaorrú denevérek közé tartozó cső orrú denevérnek kizárólag a fajt reprezentáló típuspéldánya (holotípus) ismert, egy nőstény példány, amelyet 1962-ben gyűjtöttek be Tsushima szigetén. Lehet, hogy ki is halt azóta, mert nem sikerült a fajról több nyomra bukkanni az erőfeszítések ellenére sem.

denevér
Forrás: http://abesanimals.blogspot.hu/

4. Barna pókmajom (Ateles hybridus)

Kolumbiában és Venezuelában honos majomféle. A többi pókmajomhoz hasonlóan a farka –ami 75-80 centiméter hosszú – ötödik végtagként szolgál. A barna pókmajmok kihalásának fő okai az orvvadászat és az élőhelyek megsemmisítése. Az elmúlt 45 évben a teljes populáció egyedszáma 80%-kal csökkent.

Pókmajom
Forrás: wikipedia.org

5. A gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus)

Családjának és nemének az egyetlen élő faja. A gaviálnak két populációja létezik: egyik Pakisztánban, az Indus folyó-rendszerében, a másik Indiában, Bangladesben és Mianmarban. A gaviál állományai az összehangolt védelmi és tenyésztési programoknak köszönhetően újra növekedésnek indultak, de még mindig veszélyeztetettnek tekintik a fajt.

gangeszi gavial
Forrás: www.wildphotons.co.uk

A hím akár 6,25 méter hosszú és 977 kilogramm súlyú is lehet, míg a nőstény körülbelül 4 méter. Egyes vélemények szerint a legnagyobb példányok a 7 métert is elérhetik. Bőre nagyon kemény, páncélozott, a bőripar számára valóságos kincs. A többi krokodillal ellentétben nem tudja felemelni a földről hatalmas testét és farkát, ezért csak lassan cammog előre. Úszóhártyás lába kiválóan megfelel az úszáshoz és a fészekásáshoz. Pofája, páncélos hüllő létére nagyon keskeny, több mint 100 fogat rejt, amelyek egymásba akadnak, ha az állat becsukja az állkapcsát. A gaviálnak nincsenek ajkai, amelyek felfognák a vizet, de a többi krokodilhoz hasonlóan orrlyukain keresztül tud lélegezni, amíg a pofája tele van vízzel. A hímeknél az orr hegyén, kiálló szövetdomborulat alakul ki, amelynek pontos szerepét nem ismerjük. Talán a párzási időszakban kiadott hívójeleket erősíti fel.

A gangeszi gaviál általában magányos vagy kisebb csapatokban él. Ha csapatokban él, akkor egy hím körül több nőstény található. Tápláléka mindenekelőtt halak, de vízimadarak, rákok és kisemlősök is. Az állat, a halrajokban úszva, oldalra kapva fogja meg zsákmányát.