Szükségük van az idős fákra, tuskókra a fennmaradáshoz.

Az interneten lehetett szavazni a 2017-es Év rovarára, idén a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) fogja viselni a címet.

Nagyobb hím, kisebb nőstény

A szarvasbogárfélék családjából mintegy 1300 fajt ismerünk, ezek többsége a Föld trópusi területein él. Hazánkban 5 másik szarvasbogár faj fordul elő, de erősen különböznek a nagy szarvasbogártól, azzal össze nem téveszthetőek.

A nagy szarvasbogárra az ivari kétalakúság jellemző, vagyis a hím és a nőstény megjelenése látványosan eltér egymástól. A hím a nagyobb: testhossza a rágókkal együtt 30–80 mm, de ritkán ezt is meghaladhatja. Teste barnásfekete, szárnyfedői és rágói fényes sötét vörösbarnák. Jellegzetessége az agancsszerű rágója, mely hatalmasra nőtt: a végén villás, a belső oldalán egy nagy és több apró fogat viselő, végtag eredetű szájszerv. A nőstény teste kisebb, 25–50 mm hosszú. Rágója is sokkal kisebb, mint a hímé, nem nagyobbodott meg.

A lárvája pajor, és érdekessége, hogy ciripelőkészüléke van, amelynek segítségével rövid (1 másodpercig tartó), 11 kHz frekvenciájú hangot adnak ki. Mivel hallószervet nem találni rajtuk, a hang valószínűleg a közegükben élő más rovarlárvák elriasztására szolgál.

Öreg tuskók, hagyáserdők lakója

Magyarországon legnagyobb eséllyel a hegy- és dombvidékek tölgyeseiben találkozhatunk vele, de egyéb erdőkben, kötött talajú fáslegelőkön, fáspusztákon, valamint parkokban és arborétumokban, erdőszéleken, ligetes részeken is előfordulhat.

Az kifejlett példányok nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak a fák sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják fel a szőrös alsó ajkukkal. A nőstények a rágójukkal maguk is előidéznek sérüléseket, a hímeknél ezt nem figyelték meg. Kifolyó fanedv hiányában túlérett gyümölcsök nedvével is beérik. A pajorok tápláléka az elhalt, fehéren korhadó faanyag, mely lehet mélyen a földbe ágyazott fatörzs, de leginkább tuskók vagy eleven fák elhalt gyökere.

A nagy szarvasbogarak csak akkor repülnek, ha a hőmérséklet meghaladja a 11 °C-ot. Ez leginkább fülledt, meleg napokon alkonyatkor és este következik be, de kivételesen már délután is szárnyra kapnak. A repülés mindig valamilyen magas helyről – fáról vagy bokorról – indul. A nőstények általában csak egyszer repülnek, a párzás után; ilyenkor a peterakóhelyet közelítik meg repülve, majd a földön gyalogolva. A hímek nappal is jobban láthatóak, kevésbé bujkálnak. Többször és nagyobb távolságokra repülnek a szaporodásra kész nőstényeket keresgélve, és csak keveset gyalogolnak a földön.

A hímek igen harciasak, a rágóikkal verekednek: megragadják egymást az agancsukkal, és némi dulakodás után a győztes lehajítja a vesztest az ágról, a kifolyó fanedvről vagy a nőstényről.

A nagy szarvasbogarat leginkább az élőhelyeinek fogyatkozása veszélyezteti. Fejlődéséhez ugyanis nagy mennyiségű elhalt, elsősorban földben lévő faanyag szükséges, amely a gazdasági célból művelt erdőkben kevés, ha a fák nem érnek el idős kort, illetve ha az erdőfelújítás során a tuskókat is eltávolítják.

Így segítsük a védett bogarunkat

A szarvasbogár látványos és népszerű rovar, amelyet a gyűjtők is kedvelnek. Nem árt tudni, hogy védett faj, eszmei értéke 10 000 Ft.

A szarvasbogár védelmét elsősorban a tenyészhelyek biztosítása szolgálja. Ennek érdekében kerülni kell a tuskók eltávolítását az erdőkből, illetve hagyni kell, hogy az erdőben jelentős számban legyenek olyan idős fák, amelyeknek a gyökérzete részben már pusztulásnak indult.

A szarvasbogár fennmaradását segíti a szálaló erdőművelés, a lékek, a tisztások, a hagyásfák és a tanúfák megőrzése – tehát minden olyan tevékenység, mely változatos korcsoportstruktúrát, illetve ligetes, napsütéses-árnyékos foltokkal mozaikos erdőképet hoz létre. Alkalmas körülmények között “szarvasbogárnevelőket” is lehet készíteni. Ezek különböző elrendezésben felhalmozott és részben földbe süllyesztett farönkökből állnak.

Az év ravaráról még rengeteg mindent megtudhatunk itt: mttmuzeum.blog.hu