Betegség pusztítja a banánokat, a kutatók elszántan harcolnak a gyümölcs megmentéséért

Hamarosan elbúcsúzhatunk a sárga finomságtól?

Banán: a sárga gyümölcs télen-nyáron kapható a boltokban, természetesnek vesszük, hogy mindig rendelkezésre áll. Nem is sejtjük, hogy a színfalak mögött dollármilliókat költenek kedvenc gyümölcsünk megmentésére.

A banánnak egyébként rengeteg fajtája, típusa van, melyek közül a Cavendish fajta az, ami meghódította a világot. Ezt a fajtát találjuk meg az észak-amerikai és európai boltokban, zöldségeseknél. Miközben a kosarunkba tesszük, talán eszünkbe sem jut, hogy a kihalás fenyegeti, köszönhetően egy futótűzként terjedő betegségnek, amely rengeteg termést tett tönkre Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és a Közel-Kelet egyes részein az elmúlt években.

A pusztító kor számos néven ismert, fuzáriumos hervadásként vagy Panama betegségként emlegetik, és a szakértők szerint csak idő kérdése, hogy mikor terjed át Latin-Amerikára, ahol a világ banánjának legnagyobb része terem. A Földön forgalmazott banán 99.9 %-a Cavendish, ez a fajta vett át az állítólag sokkal ízletesebb Gros Michel banán helyét, amely az 1960-as, 70-es években egy hasonló gombás vész miatt „halt ki” a piacról.

Természetesen, biotechnológiai és egyéb kutatócégek tucatja foglalkozik a problémával, keresik a lehetőséget egy rezisztens fajta előállítására. Dollármilliókat költenek géntechnológiára, hogy ellenállóvá tegyék a fajtát. Állítólag már bíztató eredmények is vannak.

A helyzetet nehezíti, hogy a banánok nemesítése speciális eset. A nemesítőknek ugyanis olyan fajtákból kell kiindulniuk, amelyek magot tartalmaznak, különben nem tudnak megbízhatóan utódnövényeket előállítani. Igen ám, de eközben évtizedek óta azon fáradoznak, hogy magnélküli fajtákat hozzanak létre, hiszen a vásárlók ezeket eszik, ezeket veszik.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy ideje lenne más szemlélettel közelíteni a banántermesztés felé, és szélesebb spektrumban vizsgálni a kérdést. Most ugyanis másodszorra következik be az, hogy a monokultúrás termesztés összeomlik. Ezért fontos lenne, hogy az ágazat nagyobb fajtagazdagsággal bírjon, egészségesebb talajon történjen a termesztés, a növények természetes állapotuknál fogva ellenállóbbak legyenek, és több biológiai védekezési módszer álljon rendelkezésünkre a kórokozók és kártevők ellen.

A banánipar mintha nem tanult volna a Gros Michel esetéből, és másodszor is ugyanabban a csapdában találta magát. Mi, fogyasztók pedig nyitottabbá válhatnánk a kevésbé ismert fajták iránt, amelyek esetleg jobban kímélik a környezetet és a gazdákat.

Forrás: www.treehugger.com