Demens páciensek, gazdátlan cicák: a tökéletes párosítás

Szívet melengető történet.

Adva volt egy csapatnyi árva cica, akik mellé már nem jutott elegendő segítő kéz, hiszen etetni, szeretgetni, simogatni „kellett” volna őket. És adva volt egy idősotthon, ahol a lakók többsége időskori memóriazavarokkal, Alzheimer kórral, demenciával éli életét.

Az arizoniai Pima Állatvédelmi Központ és a Catalina Springs Memóriabetegek Gondozóközpontja gondolt egyet, és különös együttműködésbe kezdtek. Úgy döntöttek, hogy a cicák mellé hiányzó segítő kezeket az idősotthon ápoltjai között keresik meg.

Az újdonsült, kedves gondozók csapata nem tétlenkedik, máris megmentettek két cicust, akik az Őszibarack és Teknős nevet kapták. A macskák alig 20 dkg-t nyomtak, amikor gondozásba kerültek. A kétóránkénti etetés meghozta a sikert, néhány hét alatt megduplázták a súlyukat.

Az új kapcsolat nem csak a cicusoknak, de a 30 memóriazavarral küszködő páciensnek is fantasztikus örömöt jelent. Talán azt gondolnánk, hogy azoknak az embereknek, akiknek saját ellátásuk is nehézségekbe ütközik, nem érdemes ilyen feladatot adni. Viszont a gyakorlat éppen ellenkezőjét bizonyítja! Ezek az idős emberek éppen úgy szeretnének szeretni, és szeretve lenni, mint bárki más. Átérezvén a feladatuk fontosságát, a rájuk szoruló élőlények kiszolgáltatottságát, szárnyakat kapnak.

demencia-cica-3

Az eredmények egészen elképesztőek. Számos rég eltemetett emlék kerül elő, sokan visszaemlékeznek arra, hogy gyerekkorukban kutyát, macskát tartottak.

demencia-cica-4

Elég megnézni a mosolygó arcokat! Mindent elmondanak. Ezzel az együttműködéssel mindenki jól járt: boldog idős embereket és elégedett cicákat látunk a képeken. A memóriazavar nem azt jelenti, hogy eltűnik az emberből a szeretet képessége. Láthatjuk, hogy az mindig velünk marad.

Vélemény, hozzászólás?