Egy nem mindennapi sikertörténet: így lett farm a focipályából

Több paradicsomot küldtek már a ligába, mint játékost.

A Paul Quinn Főiskola hatalmas focipályával rendelkezett. Remek terület volt, kapuval, eredményjelzővel, lelátóval. Egyszerűen csak a focicsapat hiányzott. Úgyhogy az iskola vezetése gondolt egy merészet, és álomfarmot csinált a kihasználatlan területből.

2007-ben az iskolaigazgató Michael Sorrell, korábbi főiskolás kosárlabdázó megszüntette a (nem létező) fociéletet, és két évvel később öko-farmot hozott létre.

Fotó: Ben Sklar

„Mi vagyunk azok, akiket mindenki őrültnek tartott. Senki nem hitte, hogy ez sikerülhet, ennek értelme lesz. És tessék, bejött: megcsináltuk, és ez még csak a kezdet!”-meséli Sorrell.

Hogy megértsük, mi vezetett idáig, tudnunk kell, hogy ez a környék zömmel hátrányos helyzetű, szegény, feketék lakta terület. A Dallas belvárosától kb. 13 km-re délre eső kampuszban az igazgató a saját bőrén tapasztalta, hogy friss zöldséghez, gyümölcshöz szinte lehetetlen hozzájutni ebédidőben, vagy vacsoraidőben. Még az első Subway-ig is közel 5 km-t kell vezetni.

Sorrell elhatározta, hogy változtat ezen. Először abban reménykedett, hogy egy zöldségboltot nyitnak az iskola környékén-ennek érdekében tárgyalásokba kezdett. Sajnos a felajánlott ingyen területek ellenére sem jött egyetlen vállalkozó sem. Az a sokkoló igazság, hogy a környéken szegény, fekete emberek élnek, és senki nem gondolta, hogy nagy forgalmat csinálnának.

A futballprogramot addigra már megszüntették, évi 600,000 $-t spórolva az iskolának.

Végül egy helyi vállalkozóval történő ebéden dőlt el minden: az illető fantáziát látott a közösségi kertekben. Sorrell javasolta neki a nagy focipálya beültetését, és a férfi igent mondott. Az igazgató ebbe az ötletbe kapaszkodott. Nem volt könnyű menet, meg kellett küzdenie a kétkedőkkel, ellenzőkkel, szkeptikusokkal. „Úgy éreztem, hogy ez a program hangot ad azoknak, akiknek nem hallják a hangját, és reményt a reménytelen helyzetben lévőknek. Ha senki más nem indul el ezen az úton, akkor mi fogunk.”

Fotó: www.pqc.edu

Sorrell megkérte az egyik legnyitottabb alkalmazottját, Elizabeth Wattley-t, hogy legyen a farm gazdája. A nő nulla tapasztalattal vágott neki az ügynek.  Gyakorlatilag az internetről és a könyvekből képezte magát.

Nem volt könnyű az amerikai foci egyik fellegvárában elengedni a focis álmokat sem. Az az igazság, hogy a focicsapat már nem létezett. A régi poszterek idealizálták az egészet, de ezek már csak emlékek voltak.

A 2010-es indulás óta a farm neve “WE Over Me”, azaz „Mi az egyén felett” farm. Több, mint 50 féle zöldség terem itt, nem beszélve a csirkékről, méhekről, és halakról, amelyek szintén itt élnek. A környékbeli éttermek mellett a szupermarketek és piacok is örömmel látják az innen kikerülő terményeket.

A hallgatók nem csak a gazdálkodás, az egészséges táplálkozás, a közösségi munka alapjait tanulhatják meg, de azzal is jól jártak, hogy az iskola visszakapta akkreditációját, és számos partnerintézménye lett a sikertörténet hatására.

A farm mindent megváltoztatott, megváltoztatta a szemléletet, megmentette az iskolát.

A focihoz visszatérve pedig: a dallasi Cowboys csapat a farm legjelentősebb ügyfele lett. Most már a csapat szakácsa is segít abban, hogy mit termeljenek. Elképesztő motiváció, hogy időnként maguk a játékosok is megjelennek, segítenek az ültetésben, a szüretben, és a hallgatókkal együtt kertészkednek. „Több paradicsomot küldtünk már a ligába, mint játékost!”- nevet Sorrell.

A történet szívet melengető példa arra, hogy bármiben sikeres lehetsz, ha igazán akarod, és teszel érte. A nehéz helyzetben élő hallgatóknak ennél többet még egyetlen focipálya sem adott.

Forrás: www.pqc.eduwww.espn.com

Vélemény, hozzászólás?