Így készülnek a színes táskák, papucsok: a marokkói tímárok mezítláb puhítják a bőröket

A szag átható.

Fez Marokkó harmadik legnagyobb városa. A 8. században alapított településen ma 1 millióan élnek. A városnak jellegzetes tradicionális karaktere van, különösen az óvárosi rész (medina) hangulatos, amely jóformán alig változott az elmúlt évszázadokban.

A magas fal mögött húzódó városrészben szűk, autómentes utcák kanyarognak, ahol kézművesek és árusok tömkelege kínál fűszereket, halakat, datolyát, szőnyegeket hangszereket, réztárgyakat. Fez híres bőráruiról is, amiket a bőrbazárban (Souk) lehet megvásárolni. Itt 3 régi bőrcserző műhelyt találunk, a legnagyobb és legidősebb (Chouara) közel ezer éve működik.

A cserzőműhelyekben számtalan tartályt láthatunk, amik különféle folyadékokkal és festékekkel vannak töltve.

A tartályok körül, vagy akár egészen derékig bennük férfiak állnak, a forró nap alatt dolgozva a bőrrel. A marha, bárány, kecske és tevebőr darabokból itt készül a minőségi táskák, cipők alapanyaga.

Az eljárás tradicionális, évszázadok óta szinte mindent kézzel-lábbal végeznek, modern gépek nélkül.

A bőr először tehénvizelet, víz, só és oltatlan mész keverékébe kerül. Ez a maró anyag segít megtörni a kemény bőrt, a fellazítani a felesleges zsírt, húst és szőrt.

Fotó: mksfca/flickr

A bőrt 2-3 napig áztatják, ezt követően a tímárok eltávolítják a felesleges szőrszálakat és zsírt, előkészítik az anyagot a festéshez. Ezután a bőrt újra tartályokban áztatják, víz és galambürülék keverékében. A galambürülék ammóniát tartalmaz, ami puhítja az anyagot, hatására a bőr nyújthatóvá válik és fel tudja venni a festéket.

A tímár a saját meztelen lábával gyúrja a bőrt akár 3 órán át, amíg az el nem éri a kívánt puhaságot.

Ezt követően a bőrök festékbe kerülnek, amelyek természetes növényi festékanyagok, zöldségből, virágból, például pipacsból (piros), indigóból (kék), hennából (narancs), cédrusból (barna), mentából (zöld), sáfrányból (sárga). Emellett gránátalmaport is használnak, amellyel sárgítják a bőrt, vagy olívaolajat, amely fényessé teszi. A festett bőr aztán a napon kerül szárításra. A kész anyagot eladják a kézműveseknek, ők papucsot, pénztárcát, táskát, bútort készítenek belőle.

A cserzőműhelyekre legjobb lepillantani a környékbeli teraszokról, ahol a bőrárusokat is találjuk.

A boltba betérve túrákon vehetünk részt, amelyek során elmesélik, hogy melyik növény milyen színű festéket ad, és miként kezelik a bőrt a kidolgozás során. Ami nem kellemes, hogy galambtrágya és tehénvizelet szaga lengi be a környéket, ezért a látogatókat mentagolyókkal kínálják.