Kalandvágyó páros kerestetik a lakatlan francia sziget irányítására

Modern magány.

Soha vissza nem térő lehetőség: az elhagyatott sziget új gazdákra vár. A francia kormány keresi azt a vakmerő párost, aki átvenné az apró Quéménès sziget irányítását most, hogy előző gazdái 10 év után távoznak.

Az ideális jelöltek nem ijednek meg a kihívásoktól, gyakorlatias gondolkodásúak és rugalmasak. Az önellátó házacska és a magány garantált.

Az előző szigetlakók, David és Soizic Cuisnier egy évtizedet töltöttek a kietlen földdarabon.

Quéménès egy mérföldnyi hosszú sziget homokkal, sziklákkal és füves területekkel, Bretagne partjainál. Fókák, nyulak , tengeri madarak és a fekete Ouessant bárányok lakják. A sziget több ezer évig lakott volt, de 25 évvel ezelőtt az utolsó ember is elhagyta. A terület állami kézbe került, és egy farmot létesítettek rajta. A meglehetősen romantikus munkára pedig egy házaspárt kerestek. Így került ide David és Soizic, akik most az azóta született két gyermekükkel elhagyják korábbi lakhelyüket. Eljött az idő, hogy a gyerekek iskolába járjanak.

Az állásra jelenleg 20 komoly érdeklődő van, hamarosan ki is választják a szerencséseket, akik beköltözhetnek a szigetre. David és Soizic elmesélték, hogy annak idején biztosan nem jöttek volna ide, ha megfogadják az ismerősök tanácsait. Így viszont lemaradtak volna erről a csodálatos kalandról. Nem csak felvirágoztatták a farmot, de családdá is váltak ezekben a hihetetlen években.

A páros rengeteget dolgozott a farmon. Krumplit termesztettek a környező szigetek lakóinak, az év felében egy vendégházat üzemeltettek, gondozták a bárányokat és ehető algákat gyűjtöttek. Egyébként a jövőjüket is algatenyésztés területén képzelik el.

Nagy kihívás volt a sziget nyújtotta erőforrásokra támaszkodva felépíteni a mindennapjaikat. Az áramot szélturbinából és napelemekből vették, saját vizet nyertek és a wc sem a hagyományos, öblítéses változat volt. Bebizonyították, hogy a modern élet akkor is választható lehetőség, ha csak saját energiaforrásokra támaszkodhatnak: voltak kütyüik, internetük, mobiljuk, sőt még egy kis elektromos kocsijuk is.

A most 7 éves Chloé-nak és az 5 éves Jules-nak minden bizonnyal a létező legidillibb gyerekkor jutott. Ebbe még azok a kalandok is beletartoztak, amikor 4 csontvázat találtak a parton. Később bebizonyosodott, hogy hajótörött kalózokhoz tartoztak a csontok.

Persze az élet nem volt mindig egyszerű, számos nehézséget is tartogatott az elszigetelten élő családnak. Néha hetekig tartó viharral birkóztak, máskor az egész éves krumplitermés veszett oda a nyulak miatt. Egyszer pedig Soizic elvágta az ujja végét. A mentőhelikopternek hála, 20 perc múlva már a kórházban volt.

David hangsúlyozza, hogy ez a fajta élet nem olyan, mint egy hajótörötté. A farmról látják a szomszédos szigetecskéket, a szárazföldet, gyakran vannak látogatóik, és ott van a kezükben a világháló. Hiába, modern időket élünk.

Forrás és képek: www.bbc.com