Átkelnél rajta a szakadék fölött?

500 évvel ezelőtt az inkák hatalmas birodalmat hoztak létre az Andok hegyeiben, elképesztő úthálózattal, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban mozgassák a katonákat, az embereket és az árukat a nehéz terepeken.

A terep igen nehéz és szabdalt, magas csúcsokkal, mély völgyekkel, így természetesen hidakra is szükség volt. A hidak szerves részei voltak annak a hihetetlen úthálózatnak, amely 40 000 kilométeren keresztül kanyargott fel és le, a jelenlegi Ecuadortól Argentínáig.

Fotó: www.orangesmile.com

A rendelkezésre álló anyagoktól függően ezek a hidak számos anyagból készülhettek: farönkökből, kövekből, úszó nádakból, de az Andok lejtőin növő magas fűfélékből kézzel szőtt változatok is akadtak. Ezek az építmények nem voltak hosszú élettartamúak, néhány évente cserélni kellett őket.

Miután a 17-dik században az utolsó inkák is eltűntek, velük együtt a hidak többsége is megszűnt. Egyetlen egy élte túl az időszakot, köszönhetően a környék lakóinak, akik minden évben újraépítették a függőhidat, mégpedig ugyanazzal a technikával, amivel az inka őseik.

Fotó: Bob/flickr

Az utolsó fennmaradt inka kötélhíd, a Keshwa Chaca az Apurímac folyó felett, Peru Canas nevű tartományában található. A híd maga 45 m hosszú, és több, mint 30 méterrel emelkedik a folyó fölé. A szerkezetét 5 párhuzamosan futó kötél alkotja, amelyek egy agávészerű növény (Furcraea foetida) vastag rostjaiból készültek. A járófelület kisebb ágakból és nádakból szőtt, keresztirányba húrokkal, madzagokkal rögzítve.

Fotó: www.bbc.co.uk

A múltban az itt áthaladó indiánoknak díjat kellett fizetniük a híd használatáért. Ezért általában az említett növény leveleit hozták magukkal fizetségként. A levelek feldolgozását, a kötelek készítését már a híd gondnoka végezte. Napjainkban a környék lakói tartják az ősi szokást és a híd készítésének ismerte is él, minden júniusban megújítják az átjárót.

Fotó: Doug/flickr

Forrás: www.amusingplanet.com