Közel félmillióan lakják a várost, amelyet nem lehet szárazföldön megközelíteni

Európai bevándorlók remélték itt megcsinálni a szerencséjüket.

Iquitos fontos kikötőváros az Amazonason, és egyben Peru legnagyobb városa a dzsungelben. Az Amazonas medencéjében található település a Nanay és Itaya folyók összefolyásánál, Limától mintegy 1000 km-re fekszik. A várost víz veszi körbe az egyik oldalon, és sűrű esőerdő a másik oldalon: emiatt a települést kizárólag a levegőből vagy a vízen keresztül érkezve lehet megközelíteni. Utóbbi egy hetes csónakázást jelent a hatalmas folyón.

Fotó: gabisworld.com

Fotó: futurechallenges.org

Kétség nem fér hozzá: Iquitos a maga 422 000 lakosával a világ legnagyobb olyan városa, amelyiket nem lehet közúton, a szárazföldön keresztül megközelíteni.

Fotó: www.flickr.com/Apollo

Fotó: www.flickr.com/Bill Bumgarner

Ez a terület már több ezer éve lakott, az őslakosok a folyó menti apró településeken éltek, halásztak-vadásztak-gyűjtögettek, mielőtt az európai misszionáriusok megérkeztek volna. Néhányan úgy vélik, hogy Iquitos városát jezsuiták alapították a tizennyolcadik században, mások viszont azt állítják, hogy csak egy évszázaddal később került sor városalapításra.

Fotó: www.flickr.com/johrling

Fotó: www.panoramio.com/UvePles

Akárhogy is, az biztos, hogy nagy tömegeket nem vonzott a tizenkilencedik század elejéig, amíg a gumit fel nem fedezték, mint alapanyagot. Több ezer bevándorló érkezett a nagyvilágból, többnyire fiatal, egyedülálló férfiak, akik azt remélték, hogy megcsinálják a szerencséjüket a gumiüzletben.

Fotó: www.panoramio.com/Josip B.

Fotó: www.panoramio.com/rcschutt

Az autógyártás és a hozzá kapcsolódó iparágak felemelkedése drámaian megnövelte az alapanyagok, így a gumi iránti keresletet.  Sokan kereskedni kezdtek, vagy pénzügyi területre váltottak, így kovácsolva előnyt a fellendülő üzletből. Sok európai férfi bennszülött nőt vett feleségül, így ragadván itt, a távoli Peruban. Ugyankor a bevándorlók magukkal hozták az európai szokásokat, öltözködési stílusokat, zenét, építészeti megoldásokat. Gazdag, fejlődő város született a dzsungel közepén.

Fotó: www.panoramio.com/Vladimir Minakov

Fotó: www.panoramio.com/Vladimir Minakov

1912 után a gumikitermelés drasztikusan csökkent, a város népessége is hanyatlásnak indult.   A hajdani élet nem múlt el nyomtalanul: Iquitos még mindig magán viseli a kalandorok extravagáns ízlését: mozaikos csempékkel díszített olasz hatású paloták, fémből épült épület, amit maga Eiffel tervezett, nyüzsgő folyóparti sétány emlékeztet a szebb napokra. A város viskóit, rongyos, lepusztult faházait látva nehéz elképzelni, hogy micsoda reményekkel érkeztek ide egykoron az európaiak.

Fotó: www.panoramio.com/Vladimir Minakov

Fotó: Sascha Grabow/Wikimedia Commons

Noha közúton megközelíthetetlen, magában a városban vannak utak és így természetesen kerekeken guruló járművek is. Motorok, robogók, motoros riksák népesítik be az utakat, óriási a hangzavar és a káosz. 2012-ben több mint 250 000 turista kereste fel a nem mindennapi várost. A legtöbbjüket az Amazonas esőerdője csábítja ide, a távoli Peruba.

Forrás: www.amusingplanet.com