Invazív szörnyek.
Az USA déli államaiban, így például Georgia-ban, vagy Alabama-ban autózva arra lehetünk figyelmesek, hogy egy zöld kúszónövény kiterjedt területeket hódít meg, mindenre felmászik, érdekes, szoborszerű alakzatokat létrehozva.
A kudzubab vagy másnéven kudzu nyílgyökér „szörnyek” valóban látványosak, azonban a növény térhódítása komoly ökológiai kérdéseket vet fel.
Az Ázsiából származó invazív faj rendkívüli elterjedtsége komoly következményekkel jár a környezetre és a törékeny biodiverzitásra nézve.
A növény először 1876-ban került az USA-ba, mégpedig azért, hogy segítsen a farmereknek a talajerózió elleni harcban, védve a lejtős területeket. Nem sokkal később árnyékolónövényként, dísznövényként már a kertekben is elterjedt. A 20. század közepén aztán, amikor változások történtek a termelésben, a vidéki farmerek pedig a városok környékére költöztek a munkalehetőségek miatt, a tanyákon ott maradt a kudzubab, amely immár akadályok és ellenőrzés nélkül terjedhetett.
Nem véletlenül mondták róla: „a kúszövény, amely felfalja Délt.” Nem csak az USA-ba, Európába is behurcolták a fajt, így a hódítása az öreg kontinensen is megindulhatott.
1970-ben ugyan hivatalosan is gyomnak nyilvánították, a terjedését már aligha tudták megállítani. De mi a probléma ezzel a hüvelyes növénnyel?
Először is, a kudzu rendkívül ellenálló az aszálynak és a stressznek is, és könnyen túlél a kevés nitrogént tartalmazó talajban is. Nagyon-nagyon gyorsan nő, akár 20 métert is egy év alatt.
Felmászik mindenre, falra, fára, oszlopra, rendkívül magasra tör, hogy a leveleket minél jobban érje a napfény, még akkor is, ha ezzel más növényeket fojt meg.
Kína szubtrópusi régióiból érkezett, azonban ott nem okoz gondokat, mivel megvannak azok a fajok, amelyekkel versenyez az élettérért, forrásokért, például a kínai fagyal vagy a japán lonc. Európában vagy az amerikai kontinensen azonban a konkurensek hiányoznak.
Az irtás leghatékonyabb eszközei a rendszeres vágás, és a növényvédőszerek használata lenne, de a kecskék és a birkák is előszeretettel legelik, és egészen nagy területeket tudnak megtisztítani rövid idő alatt.
Akár hisszük, akár nem, számos emberi fogyasztásra alkalmas, ízletes kudzu recept létezik.
A termése ugyan nem ehető, de a növény többi része igen. A leveleket megfőzhetjük úgy, mint egy spenótot vagy mángoldot, de nyersen is tehetjük salátába, vagy sütve például quiche-be. A gyökerek rengeteg fehérjét, vasat, rostot tartalmaznak, megőrölve a keményítőt helyettesíthetjük velük.
Forrás: www.mnn.com
