Mi fán terem a kesudió és a kesualma?

Nem veszélytelen eljutni a belső, finom csemegéhez.

Manapság már nem nagy szám a kesudió: mármint a pucolt változat, amit rágcsaként fogyasztunk, és a szupermarketek polcán sorakozik, kis tasakokban. Azt viszont bizonyára nem sokan tudják, hogy maga a gyümölcs hogyan is néz ki.

Valójában a kesudió nem dió. A húsos „gyümölcs” a virágkocsány megvastagodásából származik – ezt hívják kesualmának, és sokféleképpen fogyasztják. A vékony pergamenszerű héj alatt szúrós illatú, világossárga, lédús hús található. A valódi termés, a kesudió, a megvastagodott kocsány alján található. A vese alakú, hosszúkás mag belseje finom, nagy tápértékű csemege. A kesualmákat a kesudiókkal együtt érett állapotban szedik. Ha csupán a diót szüretelik, akkor lehullásuk után összegyűjtik.

A kesualmának nevezett gyümölcs egyfajta melléktermék. Ehető ugyan, de nagyon gyorsan romlik, csak néhány napig tárolható. A szüretelő munkások ennek levét fogyasztják, hogy felfrissüljenek az ültetvényeken. Az almából zselé, dzsem, ital is készül Brazíliában és Indiában.

A nálunk kapható kesudió előállításához a kesualmákat először kézzel szüretelik, majd eltávolítják róla a húsos részt és megszárítják a napon. A magot körbeveszi egy puha külső héj, és egy keményebb belső héj is, a kettő között pedig egy barna, olajos, gyantaszerű anyag lapul, ami károsíthatja a bőrünket.  A gyümölcsöt ezért megsütik, hogy a mérgező anyagoktól megszabaduljanak, végül feltörik, hogy a belső csemegéhez jussanak. A világ legnagyobb kesudiótermesztői: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.

Forrás: www.countryliving.com