Nekiestek az anyának, aki a földön húzta a gyerekét – íme, a válasza!

Brutális vagy tényleg nincs jobb megoldás?

Nagy port kavart fel az eset nemrég: valaki levideózta, ahogyan egy anyuka a földön húzza maga után gyermekét, és feltette az internetre. Természetesen a dolgok hátteréről semmit sem tudott, viszont azonnal ítélkezett, nem csak a nőt, de a nemtörődöm járókelőket is éles kritikával illette. A felvételen az látszik, hogy a nő mintha pórázon húzná a földön fekvő, magzati pózba görnyedt gyereket.

A válaszra sem kellett sokáig várni: megszólat ugyanis az anya, aki Liverpoolban él.  A 31 éves, egyedülálló nő elmesélte, hogy a 4 éves fia súlyosan autista, és nagyon rosszul reagál a tömegre. Ilyenkor megrémül és ledobja magát a földre. Az anya nem tudja sehogyan sem lenyugtatni vagy arrébb vinni, kizárólag ezzel a módszerrel – legalábbis az állítása szerint.

Az asszony elpanaszolta, hogy rengeteg megbélyegzést kap, sokan rossz anyának tartják. „Nem vagyok rossz anya. Kérdezzenek meg, mielőtt ítélkeznek! Az emberek nem is értik, hogy milyen nehéz egy autista gyerekkel. Volt, hogy megtámadott, kirúgta a lábamat, nem tudja, hogy ilyenkor bánt engem.”

A gyerekpszichológus szerint egy ilyen helyzetben hasznos lehet, ha az anyuka elmondja a szemtanúknak, hogy mi történik, és azt is megemlítheti, hogy miként tudnak segíteni, ha szeretnének. Az anya szerint ennél a konkrét esetnél mindössze 2 nő ment oda hozzá, nekik el is mesélte a hátteret. A többiek csak bámultak vagy egyszerűen tovább sétáltak.

A szakértő szerint krízishelyzetekre legjobb egy egyéni tervet, megoldást kidolgozni. A felvételen látható anya azt mondja, nála egy póráz vagy gyeplő van ezekre a helyzetekre, mivel a gyerek egyszerűen nem érzi a veszélyt ezeknél a földre omlásoknál. „Megpróbálok mindent, mi tőlem telik…  azok, akik ismernek engem, tudják, hogy jó anya vagyok.”

A vélemények persze megoszlanak, a kommentek nem kímélik az anyukát. Van, aki szintén sérült gyereket nevel, mégis azt mondja, sosem tenne ilyet. „Szerintem meg kellett volna várnia, hogy lenyugodjon a gyerek” – állítja egyikük. Mások viszont a nőnek adnak igazat: „az én fiamnál ez akár 6 órán át is tarthat. Sosem tudtam, mikor jön egy roham, nem tudtam rá készülni. Ne ítélkezzünk, amíg nem voltunk a cipőjében. Az anyának segítségre van szüksége, nem vádaskodásra.” – hangoztatja egy másik kommentelő.

Az éremnek mindig két oldala van, ugyebár – ne ítélkezzünk, amíg nem ismerjük mindkettőt!

Forrás: www.countryliving.com