Sokat tesz a méhekért, aki csak kéthetente nyírja a füvet

Méhbarát kert, kevesebb munkával.

Van, aki a csak és kizárólag a gondosan nyírt gyepre esküszik, de az utóbbi években megfordulni látszik a trend. Nem csak hódítanak a vadvirágos rét fűkeverékek, de egyre többen hagyják tudatosan nőni a füvet.

A tudatosság mögött rejlő energia- és időspóroláson túl a méheknek is sokat segítünk, ha nem bőgetjük minden hétvégén a fűnyírót.

Az ökológus Susannah Lerman által vezetett csoport a Massachusetts-i Egyetemen arra volt kíváncsi, hogy a fűnyírási szokásokkal miként lehet befolyásolni a kertben megjelenő méhek számát és összetételét. A tanulmány készítői úgy találták, hogy a kertek meglepősen kellemes élőhelyet jelenthetnek a méheknek. Ha kevesebbet fűnyírózunk, akkor ökotudatosabban viselkedünk.

Na de miért érdekli a méheket a mi fűnyírózási szokásunk? Amennyiben csak kéthetente toljuk végig a gépet, és nem minden héten, akkor hagyunk egy kis időt a vadvirágoknak, gyomoknak hogy virágozzanak, így például a pitypangoknak, lóheréknek, ezek pedig táplálékot jelentenek a méheknek. Márpedig az élőhely- és táplálékvesztés óriási probléma a méhek és egyéb beporzó rovarok számára, hiszen a tarkabarka réteket az ember által lebetonozott és beépített területek foglalták el.

A fű, a gyep, a pázsit rendkívül elterjedt a kertekben, közterületeken (mintegy 17 millió hektárnyi területet foglalnak el csak az Egyesült Államokban), így a méhek életére gyakorolt hatásuk is óriási. Ezért döntöttek úgy Lewman és kollégái, hogy megvizsgálják a „lusta fűnyírózók” hatását.

A tanulmányhoz a kutatók 16, fűvel rendelkező önkéntest kerestek Massachusetts államban. Három részre osztották a jelentkezőket, és két nyáron át figyelték a heti, kétheti, háromheti gyakorisággal füvet nyíró alanyokat.

Minden gyep öt alkalommal került ellenőrzésre egy szezonban, ami azzal indult, hogy a birtokon számba vették a virágokat (azokat is, amelyeket nem érintett a fűnyírás, pl. dísznövények, és azokat is, amelyek függtek a masinától). A kutatók rögzítették a fű magasságát is, valamint a méhek gyakoriságát és biodiverzitását.

Több, mint 4500 méhegyedet figyeltek meg a tanulmányozás időszakában, ezek mintegy 100 különböző fajhoz tartoztak.

A 3 hetente nyírt fűben 2,5-szer több virág fordult elő, de mégis a kéthetente nyírt fűben alakult legkedvezőbben a méhek aránya.

Az világos, hogy a heti gyakoriságnál jobb a kétheti, mert akkor a virágok szárba tudnak szökkenni, táplálékot tudnak biztosítani. De a 3 heti fűnyírás vajon miért kevésbé hatékony, mit a kétheti? A szakértők nem biztosak a válaszban, de van egy elméletük. A magasabb fűben könnyebben elrejtőznek a virágok, nehezebb hozzájuk férni, kevésbé vonzó a növények számára.

Mindegyik méhfaj elengedhetetlen fontos beporzója a vadvirágoknak és mezőgazdasági növényeknek, így felbecsülhetetlen a hatásuk az élelmiszeriparra.

Éppen ezért kiemelten fontos, hogy minden területen (akár a legkisebb házikertben is) igyekezzünk elősegíteni a méhek életben maradását és szaporodását.

A kutatókat meglepte, hogy milyen fajgazdagnak és nagyszámúnak bizonyult a kertekbe berepülő méhcsapat.

Noha az eredmények biztatóak, egyelőre a kis minta és a lokális vizsgálat korlátokat állít az általános következtetések levonása elé.  Ezek az eredmények elfogadottá tehetik, ha valakinél nincs minden héten ollóval vágva a gyep, és felmentik a lustább vagy elfoglaltabb kerttulajdonosokat is az alól, hogy állandóan a fűnyírót tologassák. Sőt, még dicséretet is kapnak ezért!

Forrás: www.mnn.com