Tengeri kókusz: a tiltott gyümölcs, ami 5 botanikai rekordot is magáénak mondhat

Éva sem bírt neki ellenállni?

A Seychelles-szigetek két földdarabkáján, egészen pontosan Praslin és Curieuse szigetén nő a világ egyik legkülönlegesebb pálmája. A tengeri kókusz (Lodoicea maldivica) akár 30 méter magas, karcsú törzsén levélkorona található, ami 5-6 méter átmérőjű is lehet.

A növény legnevezetesebb része a hatalmas magja, a növények világában a legnagyobb és legnehezebb mag.

Mégsem a mérete az, ami híressé teszi, hanem inkább különös alakja, ami – ne kerteljünk – leginkább egy női popóhoz hasonlatos. Korábban a pálma latin neve is erre utalt: Lodoicea callipyge, ahol a  callipyge szó görögül „gyönyörű feneket” jelent.

Fotó: gardenofeaden.blogspot.in
Fotó: Brocken Inaglory/Wikimedia
Fotó: Brocken Inaglory/Wikimedia
Fotó: Gerald Arzt/Flickr

A tengeri kókuszhoz rengeteg misztikus sztori, legenda kötődik, talán bármelyik másik fánál több történet fűződik hozzá.

Évszázadokkal ezelőtt, mielőtt a Seychelles-szigeteket felfedezték és meghódították, a mag a vízzel eljutott más távoli partokra is, így például a Maldív-szigetekre.

Azokon a területeken persze a növény ismeretlen volt, hiszen nem nőtt arrafelé. Ezért a partokról összegyűjtötték, és kereskedésre használták a szokatlan tárgyat. Különös formája és mérete miatt afrodiziákumként is tisztelték, és mivel a Maldív-szigetekről érkezett, a diót is „maldív kókusznak” nevezték el. Ezt az elnevezést őrzi még a növény tudományos latin neve ma is: Lodoicea maldivica.

Amikor a tengeri kókusz gyümölcse a vízbe esik, nem képes úszni, hanem lesüllyed. Miután jelentős időt töltött a tengerfenéken, a héja elvékonyodik és leválik. A dió belső részei lebomlanak, gázok szabadulnak fel, amelyek felemelik a magot a felszínre. Számos tengerész látott már olyat, hogy a mag egyszer csak felbukkan a víz felszínén, ezért régen úgy vélték, hogy víz alatti fákon nő, és egy egész erdőt képzeltek az Indiai-óceán fenekére. Innen származik a „tenger kókusza”, „tengeri kókusz” elnevezés is.

Azokban az időkben a tengeri kókuszt nagy becsben tartották, ha találtak egyet a vízben, vagy a parton, az azonnal az király tulajdonába vándorolt, aki magas áron eladta, vagy értékes ajándékként osztogatta más uralkodóknak.

Később fény derült a mag eredetére.

Kiderült az is, hogy a tengeri kókusznak külön hímvirágú és nővirágú egyedei vannak. A popó formájú mag a női példányokról származik, míg a hím virágokból igen mutatós, fallosz-szerű barkák fejlődnek.

Fotó: www.vcocodemer.sc
Fotó: ViloWiki/Wikimedia
Fotó: Wouter Hagens/Wikimedia

Az emberi szaporodáshoz társuló szervek és testrészek ilyen fokú hasonlósága egy történetté állt össze, miszerint sötét, viharos éjszakákon, amikor senki nem látja, a fák elszabadulnak és szenvedélyes ölelkezésben találnak egymásra. A legenda szerint, aki ezt meglátja, az megvakul vagy halál fia lesz. Még napjainkban sem teljesen világos egyébként, hogy miként zajlik a beporzási folyamat.

Amikor Charles George Gordon, a brit hadsereg főtábornoka 1881-ben Praslin szigetére érkezett, meg volt róla győződve hogy megtalálta a bibliai Édenkeret. Gordon meglátta a tengeri kókusz magját és megvilágosodott, hogy csak ez lehetett a tiltott gyümölcs, amit Éva leszakított és megkóstolt.

Fotó: chaletsdanseforbans.blogspot.in
Fotó: Seychelles Tourism Board
Fotó: Botanical Museum Berlin
Fotó: Botanical Museum Berlin

A lenyűgöző tengeri kókusz 5 botanikai rekordot is magáénak mondhat:

1. a legnagyobb vadon termő gyümölcsöt hozza, amely akár 42 kg is lehet,
2. a magja elérheti a 17,6 kg-ot, ezzel a világ legsúlyosabb magja,
3. a leghosszabb ismert sziklevelet fejleszti, akár 4 méterest,
4. a nőivarú virágai a legnagyobbak a pálmafélék között,
5. ez a leghatékonyabb ismert növény, amely képes tápanyagot visszanyerni a haldokló levelekből.

Forrás: www.amusingplanet.com