A társadalmi távolságtartást segítő parkot terveznek Bécsben

Személyes tér a labirintusban.

Az osztrák központú Precht stúdió labirintusszerű parkot tervezett. A tervrajzon magas sövények segítik, hogy miközben a növények között pihennek a látogatók, tökéletesen be tudják tartani az előírt társadalmi távolságot is.

Chris Precht, a tervezőiroda alapítója számos közterület, szabadidőpark bezárását követően vetette papírra a ’Parc de la Distance’ (A távolság parkja) elnevezésű vázlatát. Saját bevallása szerint a projekthez a kiindulópontot azok a kérdések adták, amelyeket a koronavírus-járvány világszerte felvetett, felszínre hozott.

Milyen legyen egy park, amely meg akar felelni a társadalmi távolságtartás szabályainak, és ezen alapelvek alapján szeretné a dizájnt tervezni?

És mit tanulhatunk ebből a távolságból, amely a pandémia elmúltával is képviselhet akár értéket is, egy személyes teret, intimebb szférát?

A parkban számos utacska, ösvény lesz majd, amelyeket 90 cm széles sövények választanak el egymástól, így nem kell arra ügyelnünk, hogy hova állunk, hol haladunk, mert ezek segítenek a társadalmi távolság tartásában. Az utakat egy ujjlenyomat formájú, örvénylő mintázatba rendezve számos, egyidejűleg bejárható útvonalat kapunk. Minden egyes útvonal vörös gránit kaviccsal fedett, kb. 600 méter hosszan tekereg, és a park szélétől annak közepéig, egy szökőkúthoz vezeti a látogatókat.

A be- és a kijáratnál lévő kapuk pedig jeleznék, ha egy útvonal foglalt, így megakadályoznák, hogy egy ösvényen többen is feltorlódjanak. A bejutástól számítva nagyjából 20 perces sétával tehető meg az út. A kert terveihez a francia barokk kertek, a geometriai formába rendeződött sövények, a szigorúan követett minták adták az inspirációt. Azonban a japán zen-kertekből is merített a tervező, a körkörös mozgást, a kavicsokat.

A park a tervek szerint Bécs egy jelenleg üresen álló területén valósulna meg. A társadalmi távolságtartás megszűnésével sem vesztené el értékét ez a távolságtartó dizájn. Hiszen világossá vált, hogy a kiszakadásra, a menekülésre, a zajtól, lármáról való elvonulásra, az egyedüllétre minden eddiginél nagyobb szükségünk van. A pandémia elmúltával a városlakók még inkább fogják értékelni a szabadtéri helyeket, felüdülést nyújtó ligeteket, parkokat.

A világjárvány rámutatott arra is, hogy több térre van szükségünk, ahova elmenekülhetünk, ahol feltöltődhetünk. A városokban jóformán már megszűntek ezek a területek, beépültek, összezsúfolódtak.

Ahelyett, hogy bankokat, irodanegyedeket építünk folyamatosan, a városközpontokban helyet kellene adnunk a parkoknak, növényeknek, zöldfelületeknek is. A természet hiánya a mindennapjainkban lassan elviselhetetlen lesz.

Forrás: www.dezeen.com