A hím csombókos harangozómadár dobhártyaszaggató füttyszóval keres magának társat.

A hím csombókos harangozómadár (Procnias albus) sajátos módon kívánja lenyűgözni potenciális párját. A fehér tollú, galambméretű madár éneke ugyanis leginkább fülsiketítő süvöltésnek hallatszik, amely még a láncfűrészek vagy a mennydörgés hangját is simán lekörözi.

A kutatók nemrégiben dokumentálták az Amazonas folyó vidékén élő dalnok hívójelét. Ennek során arra jutottak, hogy a hím csombókos harangozómadár dala átlagosan 116 decibellel szól, de időnként a 125,4 decibelt is megüti. Összehasonlításképpen: egy motorkerékpár vagy légkalapács körülbelül 100 decibel, míg egy láncfűrész vagy mennydörgés körülbelül 120 decibel zajhatást produkál.

Nem meglepő módon a madár hívogató füttye kilométerekre elhallatszik. Ezzel a füttyszóval azonban nem csupán a messze távolban esetlegesen megforduló tojó csombókos harangozómadarakat célozza meg. A hím a közvetlen közelben időző tojók kedvéért is teljes erőbedobással kiereszti a hangját. Olyannyira, hogy még a fejét is az óhajtott társ felé fordítja, hogy fülsiketítő dalával mintegy telibe találja.

A tudósok most azon törik a fejüket, vajon mi készteti a tojókat arra, hogy önként állják a hímek által keltett fülsértő ricsajt. Nem kicsi az esélye ugyanis annak, hogy a daloló hím közelébe érve és rátermettségének felmérése során a halláskárosodást is megkockáztatják.

Íme a csombókos harangozómadár fülrepesztő éneke videón:

Nem mellesleg a csombókos harangozómadár mintegy háromszor olyan hangos, mint a második helyezett lármás kotinga. Érdekes módon hatalmas hangereje mintha bizonyos korlátokat szabna az előadásmódjának. Ahogy éneke közben a madár egyre hangosabbá válik, úgy rövidül a dala. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a madár légzőrendszere korlátozza azt a képességét, hogy egyszerre szabályozza a légáramlást és a kiadott hangot.

A legfrissebb kutatások alátámasztják a korábbi vizsgálódásokat, melyek szerint a madár szokatlanul vastag, jól fejlett hasi izomzattal és bordákkal rendelkezik. Ez azonban önmagában még nem ad magyarázatot arra, miért ennyire lármás a madár éneke, hiszen az állat mérete egyáltalán nem áll egyenes arányban a hangerejével. Bizonyos tehát, hogy az ilyen jellegű biológiai diverzitás megértéséhez további hosszas kutatásokra lesz szükség.