Arslanbob dióligetei a legnagyobbak a világon

Karneváli hangulatban telik a szüret.

Kirgizisztán déli részén, a Jalal-abad régióban, a Babash Ata hegység lábainál fekszik Arslanbob települése. A falut hatalmas dióligetek veszik körbe – a világ legnagyobbjai. Évszázadok óta a termés tartja el az ősi település lakóit, akiknek száma manapság 13 000 körül mozog.

Közel 3000 család kel útra minden ősszel, hogy otthonaikat hátrahagyva felkerekedjenek és Arslanbob felé vegyék az irányt. A hegyek déli lejtőin növő diófák között állítják fel sátraikat, arra készülve, hogy az elkövetkező 2 hónapot itt töltsék.

Fotó: Andrea Kirkby/Flickr

Az összetákolt sátrakban alakítják ki az életterüket, a család minden mozogni képes tagja, fiatal és idős egyaránt kiveszi a részét a diógyűjtésből. Csak néhány naponta térnek vissza, hogy leadják a zsákmányaikat.

Az egésznek van egy varázslatos, karneválszerű hangulata, az emberek megosztják egymással az eledelüket, összegyűlnek este a tűz körül, énekelnek, történeteket mesélnek.

Arslanbob Family Portrait

Arslanbob ligeteiben évente 1000-1500 tonna dió terem. Ez a világ legnagyobb természetes diótermő vidéke. Sötét belseje és gazdag íze miatt az itt termő diókat a világ egyik legjobbjaként tartják számon, nagyon népszerűek az európai és ázsiai vásárlók körében. Egy diófa akár 1000 évig is élhet, és teremhet. Nem beszélve arról, hogy a fájuk is kiváló bútor-alapanyag.

Kyrgyzstan_Arslanbob - 03_©

Kyrgyzstan_Arslanbob - 40_©

A legenda szerint a fák magját valamikor Mohamed próféta tanítványa ültette el, aki személyesen a prófétától kapta a megbízást, hogy megfelelő helyet találjon egy erdő telepítéséhez. Miután keresztül-kasul beutazta a vidéket, megérkezett Arslanbob-ba, és úgy döntött, hogy itt alapozza meg az ültetvényt.

Forest Detail

Egy másik történet viszont Nagy Sándorhoz kötődik. Eszerint az uralkodó éppen úton volt Kelet-Ázsiába és menedéket keresett a völgyben. Sebesült és fáradt serege ezekben az erdőkben pihent és vadászott, és mielőtt folytatták hosszú útjukat Európába, teletömték a zsebeiket dióval. Görögország első diófái állítólag ezektől a növényektől származnak.

A szüret időszaka késő szeptemberben vagy kora októberben kezdődik, ilyenkor a családok a ligetbe költöznek az állataikkal együtt.

arslanbob walnut wood

Fotó: Sathish J/Flickr

A dióerdő hatalmas területen, kb. 11 ezer hektáron fekszik. Ezt felosztják néhány hektáros parcellákra, ezeket bérlik a családok a helyi erdészeti hatóságoktól. A területen belül a família gyűjtheti össze a termést.

A férfiak és fiúk azok, akik felmásznak a fákra, megrázzák az ágakat, a lepotyogó diókat pedig az asszonyok és a gyerekek gyűjtik. Egy jó évben a család akár 2-3 tonna termést is összeszedhet.

Napjainkra azonban erősen visszaesett a szüretelhető mennyiség, számos tényező összejátszásának eredményeként: így például a klímaváltozás, a talajerózió (ami a túllegeltetés következménye), és a szokatlan időben érkező esők és havazások is sújtják a termést.

A diószüretelés nagyon bizonytalan bevételt jelent. Tíz év átlagában talán, ha 3-4 jó év akad. A Szovjetunió felbomlása óta azonban mégis sokaknak ez jelenti a megélhetést, mivel nem maradt más lehetőségük.

Forrás: www.amusingplanet.com