Értékmentő önkéntesek.
Észak-Amerikában számtalan olyan fát találunk, amelyek különös, meghajlított alakot öltenek. Ez persze nem a véletlen műve.
A fákat a bennszülött indiánok szándékosan alakították úgy, hogy könnyen felismerjék azokat.
Ezek az egyedi fák ugyanis a fontos területeket jelezték, így például az élelmiszer- és vízforrásokat, vagy navigációs segédletként, területjelzőként funkcionáltak, hogy a biztonságos útvonalakat mutassák. Ezek a nyomjelző fák minden törzs esetében, és minden egyes régióban különböztek a megjelenésükben, alakjukban, de a legjellegzetesebb forma az éles kanyarulat volt a törzs alsó részén, vízszintesen, közel a talajhoz, majd pedig egy újabb éles törés után felfelé tört a fa. Az Amerikai Egyesült Államok egészében és Kanadában is találunk ilyen fákat.
Az indiánok a fákat általában a kemény fák közül választották. Például tölgyet vagy juhart használtak – ezek a fajok rugalmasak, jól alakíthatóak, fiatal korukban és később is megtartják az alakjukat, ahogy nőnek. A meghajlított fákat bőrpánttal vagy szőlővesszővel kötötték egy nagy kőhöz, majd hagyták, hogy egy új hajtás fejlődjön belőle, az ég felé törve. Végül eltávolították a rögzítést, a fogantyúszerű ív pedig megmaradt.
Némelyik nyomjelző fát nehéz megkülönböztetni a természetesen hajlott fáktól.
Sajnos rengeteg fa elpusztult már, mert egyszerűen keresztülnéztek rajtuk, nem ismerték fel a különlegességüket, és áldozatul estek a fejlődésnek, építkezésnek. Szerencsére több csoport azon ügyködik, hogy ezek a fák megmaradjanak, mint nagy idők tanúi, különleges szerepet betöltött növények.
A nyomjelző fák hiteles példái számos feltűnő helyen az utunkba kerülhetnek. Önkéntesek egy nagyon elszánt csapata már több ezer ilyen, a cherokee indiánok által formált fát dokumentált az Appalache-hegység déli részén. Némelyik fa pontos helyét titokban tartják a védelmük érdekében. Egy nonprofit társaság pedig a honlapján mutatja be a fák nagy részét.
Forrás: www.amusingplanet.com
