Az elmúlt 20 évben elérték, hogy az izlandi fiatalok nem isznak, cigiznek vagy drogoznak. Hogyan?

Az izlandi tinédzserek 20 évvel ezelőtt még az élvonalba tartoztak az elfogyasztott alkohol mennyiségét illetően.

De nem csak az ivás volt népszerű, hanem a dohányzás és a drogfogyasztás is. Először 1992-ben végetek ez irányú felmérést minden iskolában, a kérdőívek eredményei aggasztóak lettek. Ez megkongatta a vészharangot és radikális változtatásokat vezettek be.

Nem, nem büntetéssel vetettek véget a fiatalság züllésének!

Dr. Milkman, pszichológus professzor már a ’70-es évek óta foglalkozik a drogfogyasztás lélektanával. Hosszas kutatómunkájával arra jutott, hogy minden ilyen addiktív szer használata a stresszkezelésre és az agyban bekövetkező kémiai változások elérése volt hivatott. Ezeket a neurokémiai változásokat el lehet érni szerencsejátékkal, internetezéssel, vásárlással, amik mind tudnak függőséget okozni, de más, pozitívabb tevékenységekkel is. Innentől az lett a cél, hogy megtalálják a módját, hogy a fiatalok ugyanolyan jól tudják érezni magukat, csak ártalmas szerek nélkül.

Nem az alkoholt és/vagy a drogot, hanem az élményt és/vagy a nyugalmat keressük!

Elkezdődött a változtatás, elindult a  „Fiatalok Izlandon” program. Ennek egyik része a szerek hozzáférhetőségének csökkentése volt. Betiltották a dohánytermékek és az alkoholok reklámozását, tilos lett 18 éves kor alatt dohányárut, 20 éves kor alatt alkoholt vásárolni.

Kötelezővé tették az iskolákban szülői szervezetek létrehozását, ezzel javítva az iskola és a szülők kapcsolatát. Próbálták hangsúlyozni a szülők gyerekekkel eltöltött idejének növelését is és törvénybe iktatták, hogy 13 és 16 év közötti gyerekek nem lehetnek az utcán télen este 10, nyáron éjfél után.

A project másik alappillérre, ha nem a legfontosabb, hogy mindenki számára elérhetővé tették a hasznos szabadidős tevékenységeket. Állami támogatást kapott egy csomó sportklub, zeneiskola, művészeti- és táncklub. A fiatalság sportolni és játszani kezdett szervezett formában a lerészegedés helyett.

A kérdőívet azóta is minden évben kitöltetik a tinédzserekkel, több, mint 20 év alatt kontrasztos változás következett be. Míg korábban 42 százaléka nyilatkozott úgy a fiataloknak, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 százalékuk. Régebben 17 százalékuk, ma csak 7 százalékuk használt kannabiszt, 23 százalékuk dohányzott naponta, ma csak 3 százalék teszi. Ez számokban mérve is igazán komoly eredmény, ugye?

Úgy tűnik a recept egyszerű. Olyan környezetet kell teremteni a kamaszok számára, ahol azok jól érzik magukat, olyan tevékenységekre kell lehetőséget adni, amivel szívesen foglalják el magukat, olyan körülményeket, hogy ne legyen szükségük drogokra!

Sokkal célravezetőbb, mint a hagyományos drogprevenció vagy a büntetés.

Felmerül a kérdés, ha ott olyan jól működik, miért nem csinálják ezt mindenhol?

Több városban elkezdték már a felméréseket, hogy a hely adottságainak függvényében megalkossák a saját programjukat, de nem mindenhol rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal.

A másik ok a vezetés és a civilek közötti kapcsolatban rejlik. Ha a vezetés nem foglalkozik ezzel, ha nincs meg a kellő bizalom, ha nem áldoznak erre forrásokat, akkor állami szinten ez nem megvalósítható elképzelés. Addig marad a civilek,szülők és pedagógusok harca a kamaszok kísértésbeesése ellen, minden a maga portáján, a maga módján próbál megoldást találni.

Először elkezdjük ezt kicsiben otthon és reméljük egyszer eljön a pillanat, amikor mindenki beáll a jó ügy mellé, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egészséges lelkületű boldog gyerekeket neveljünk, akik majd tevékeny és alkotó felnőttek lesznek!

Forrás: digg