Budapest környékén egyre nagyobb gondot okoznak a betörő aranysakálok

Invazív faj.

Egyre több helyről érkeznek jelentések betörő aranysakálokról, amelyek már az agglomeráció belterületein is feltűnnek és gondokat okoznak.

Az aranysakál a kutyafélék családjába tartozik. Régies nevei: nádi farkas, réti farkas, csikasz vagy toportyánféreg. Nem újonnan érkezett, a 19. századig hazánkban is igen gyakori faj volt. Élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult, 1940 és 1990 között Magyarország területén nem találtak szaporodó párt, csupán néhány kóbor példányt. 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájára Magyarországon kihalt fajként került fel.

Az 1980-as években jelent meg újra hazánkban, a Dráva mentén. Rendkívül gyorsan szaporodott, 2014-ben már 9000 példányt jelentettek. Igazi özönfaj, nagyon jól alkalmazkodik.

A kifejlett állat testhossza körülbelül 65-105 centiméter, a farka közepesen lompos, a farok hegye pedig feketés-gesztenye színű. Téli és nyári bundája különböző; a farkasnál világosabb és barnásabb. Az aranysakál különleges ismertetőjele a talppárnája: a két középső ujjpárna mind a négy mancsán összenőtt; ez főleg a mellső lábán látszik jól.

A legkönnyebben nagyon jellegzetes hangjáról ismerhető fel: elnyújtott üvöltés és rövid, vonyító-ugató hangok követik egymást. Általában napnyugta után üvölt.

Az aranysakál inkább a puszták, bokorerdők, nehezen áttörhető bozótosok, elnádasodott nedves területek lakója. Kerüli a nyílt terepet és a sűrű erdőket, mert ott nem talál elegendő táplálékot.

Táplálkozása opportunista, vagyis a legkönnyebben kiaknázható táplálékforrást hasznosítja. Amikor betelepül valahová, jóformán bármit megeszik, akár a kukából kiszedett maradékot is. Emiatt bejön a házak közé, még az udvarba is. Kisebb állatokat önállóan is el tud ejteni, így Magyarországon rágcsálóspecialistának mondható. Nem veti meg az ún. csülkösvadak (őz, szarvas vaddisznó stb.) tetemeit sem. Ha nem jut táplálékhoz, a települések közelébe is bemerészkedik némi hús reményében, megtámadhatja a háziállatokat, de akár a dögkútból is falatozik.

Ilyenkor érdemes szólni a helyi gyepmesternek, aki értesíti a természetvédelmi hatóságot, ahol eldöntik mi legyen: befogják vagy kilőjék a sakálokat. Az aranysakál nem védett faj, így egész évben lehet rá vadászni. Rejtett életmódja miatt nem könnyű kilőni. A zavarást, kiváltképp élőhelyének megváltoztatását – parlagföldek megművelését, erdőművelést – és az intenzív, célirányos vadászatát nem viseli el; az ilyen helyekről elköltözik.

Forrás: budapestkornyeke.hu