Egy “csodafa”, amely gyökeresen megváltoztatja a közép-amerikai növénytermesztést

Új módszer a környezetért.

Létezik egy “csodafa” Hondurasban, amely alapjaiban változtathatja meg az ott folytatott gazdálkodást. Ez a módszer kedvez a környezetnek is, ráadásul reményt ad arra is, hogy a klímaváltozás ellenére tudják a közép-amerikai farmerek folytatni a növénytermesztést.

A fa segít abban, hogy a trópusokon oly gyakran alkalmazott vágásos-égetéses talajirtás módszere háttérbe szoruljon. Ez a hagyományos eljárás általában csak egyetlen jó termés elérésére alkalmas, amit a legtöbbször nem követ újabb jó év.

A módszer neve inga fasoros termesztés. Kidolgozója egy brit földmérő, Dr. Mike Hands, aki az ingafa köré építette a termesztési rendszert. A hüvelyesek közé tartozó növénynek több mint 300 fajtája létezik.

Hands a 80-as években számos trópusi országban dolgozott, ahol mindig ugyanaz volt a történet: a családok az egyik évben jó termést könyvelhettek el, a következőben szinte semmit. A tudósok nem találták az okokat. Ráadásul a vágásos-égetéses irtás során az égett fákból és a talajból felszabaduló CO² jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsájtásához is.

Hands viszont rájött, hogy a foszfor az, ami a módszer során kimerül a talajból, a legtöbb esetben kimosódik. Ez az elem egyike annak a 17 elemnek, ami esszenciális a növények számára.

Hands számos növényfajt kipróbált, mielőtt rátalált volna az ingafára. Az ingákból készített fasorban a fákat kb. 20 cm-re ültetik egymástól. Az inga az első évben akár 7,5 m magasra is nőhet, jól tolerálja a rossz talajt, a hőséget és a szárazságot, sőt az áradást is. Széles levelei részben árnyékolják a talajt, épp eléggé ahhoz, hogy a túlmelegedés és a gyomok ellen védjenek, ugyanakkor a fényt nem zárják el a termények elől.

Mivel az inga hüvelyes, megköti a nitrogént a levegőből, majd a gyökereiben felvehető formára alakítva tárolja azt. Mivel nitrogénre minden növénynek szüksége van, a nitrogénmegkötő növények a regeneráló mezőgazdasági modellek fontos szereplői.

Az ingafákat kb. 16-18 hónapos korukban mellmagasságban levágják, a családok megkapják a tüzelőanyagnak a gallyakat, a többi ággal és levéllel pedig a talajt borítják, így bomlás során értékes anyagok szabadulnak fel belőlük.

Az első évben 40 családot sikerült toborozni, akik azonban kételkedtek az eredményességben. A termények felét az inga módszerrel ültették, a másikat pedig a hagyományos módon. Nem sokkal később jött egy hatalmas vihar, rengeteg esővel. A tradicionális ültetvényt elmosta a víz, az inga módszeres terület viszont túlélt. Azonnal mindenki az új módszert akarta.

Ezt követően már nem volt szükség arra, hogy győzködjék a családokat, jelenleg 300 família folytatja az ingafás művelést a környező völgyekben. A módszer már több országban is jelen van: többek közt Honduras, Peru, Belize, Bolívia, Costa Rica, Guatemala, Mexikó, Nicaragua, Madagaszkár gazdálkodói is megismerték.

Az inga sorok között minden hagyományos terményüket tudják a  gazdák termeszteni. A kakaó, a kurkuma, a chili vagy a vanília ugyanúgy megterem. Sőt, újdonságokkal is próbálkozhatnak, egyesek gyümölcsfákat ültetnek, mások keményfájú fajokat, amelyekből bútorokat készíthetnek.

Nem pusztán az élelmiszertermelésről és a gazdák jövedelemszerzéséről van szó. A Föld is profitál a módszerrel, a becslések szerint 2012-2019 között 284 ezer tonna CO² termelődését sikerült elkerülni.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org, kiemelt kép: Inga Foundation