Hazánk egyetlen őshonos teknőse.

Hazánk egyetlen őshonos teknőse a mocsári teknős, amely védett faj, eszmei értéke 50.000 Ft. A mocsári teknős a ma élő teknősfajok közül az egyik legnagyobb elterjedési területű faj, de elterjedését több tényező is veszélyezteti. A patakok és tavak partjainak országszerte történő kiépítése, a vizes területek lecsapolása oda vezetett, hogy állományuk jelentősen csökkent.

A tojásrakó helyeinek megzavarása is érzékenyen érinti, talán leginkább ez okozta a hazai állomány megfogyatkozását. Ha a mocsári teknősök optimális élőhelyre lelnek, és tojásaikat a vízhez közel lerakhatják, akkor akár 200-300 méteres átmérőjű területen is leélhetik életüket. Ez ritka eset, legtöbbször egy 1-1,5 kilométeres területen mozognak, eközben gyakran eltávolodnak a vizes élőhelyüktől is. Fontos, hogy olyan vizeket találjanak, ahol napozóhelyek is fellelhetők, ami legtöbbször kiálló kő, homokpad vagy épp egy vízbe dőlt fatörzs, ahonnan a legkisebb zavarás esetén is azonnal a vízbe vethetik magukat.

A mocsári teknős alapvetően az alföldhöz és a síkvidékhez kötődik, csak ritkán fordul elő a hegységekben. Éppen ezért örültek nagyon a szakemberek, amikor igazi meglepetésként idén több olyan kis tóból került elő az állat, amelyekben addig még nem fordult elő, így például az Ágas-hegynél is találtak egy tojásrakó nőstényt. A nőstény a fészek helyét nagy gonddal választja ki, a talaj nedvességtartalmának, tömörségének és a terület tájolásának függvényében.

A mocsári teknős megjelenése persze nem a semmiből történt, hiszen a szakemberek évek óta dolgoznak a vizes élőhelyek rekonstrukcióján. Ezzel összhangban az erdei ökoszisztéma egészének önfenntartó fejlődését elősegítő örökerdő-gazdálkodás is nagyon kíméletesen óvja és gyarapítja a szárazföldi és vízi fajok természetes élőhelyeit egyaránt. Az ilyen erdőkben a különböző állat- és növényfajok sokkal könnyebben megtalálják az igényeiknek megfelelő élőhelyeket, ezért ezekben az erdőkben magasabb fajszámban fordulnak elő mind a növény-, mind pedig az állatvilág képviselői. A természetvédelmi program során a tavak időszakos jellegén is javítottak, egyúttal meggátolták és csökkentették a nem kívánt feltöltődéseket.

Eddig a szakemberek a több évtizede tartó kutatási munka során elvétve, hozzávetőlegesen csak minden ötödik évben találtak egy-egy mocsári teknős példányt. A pontszerű előfordulás is inkább a Visegrádi hegység peremterületeit jellemezte. Éppen ezért jó hír, hogy védett teknősünk most úgy tűnik, jól érzi magát, és új helyeken is megtelepedett.

További információ: erdeiprogramok.hu