Nem az, amire gondolsz!

Az életünk során rengeteg mindent felhalmozunk: személyes tárgyakat, csecsebecséket, akciósan vásárolt, majd sosem használt dolgok tömkelegét, filléres emlékeket. Aztán eljön az elkerülhetetlen vég – és az egész ott marad a családunkra, akiket már a gondolattól kiráz a hideg, hogy mihez kezdjenek vele, hogyan szelektáljanak, ki merjenek-e dobni bármit.

Erről nem szeretünk beszélni, ahogyan általában ritkán hozzuk szóba a halált. Az idősek legfeljebb a temetésük elképzelt részleteibe vonnak be minket, pedig hiába hisszük azt, hogy ha nem foglalkozunk vele, akkor nem létezik a probléma: előbb-utóbb a rengeteg kacat valakinek gondot fog okozni.

A halálos svéd nagytakarítás módszere viszont éppen erről szól (azaz még véletlenül sem arról, hogy addig takarítasz, míg a fáradtságtól holtan nem rogysz össze). Az eljárás lényege, hogy ahogy az évek telnek, és egyre közelebbinek érezzük a véget, szépen lassan megszabadulunk a felhalmozódott tárgyainktól. A legjobb mindezt állítólag az 50-es éveinkben elkezdeni (ennyire pesszimisták vagyunk?), így van időnk rendet tenni a zűrzavarban, amit magunk után készülünk hagyni.

Az elnevezés Margareta Magnusson nevéhez fűződik, aki könyvet írt a módszerről. A mű címe nagyjából úgy fordítható: „A halálos nagytakarítás érzékeny svéd módszere – azaz hogyan szabadítsd meg magadat és a családodat egy élet felfordulásától”. A szerző elmondása szerint ő maga élete során 17-szer költözött, így pontosan tudja, milyen nehéz és hosszú folyamat a szelektálás, hogy mi maradjon, és mi jöjjön velünk.

Magnusson szerint a hatékony módszerhez az első titok, ha beszélünk róla, bármikor, amikor csak szeretnénk. Mondjuk el másoknak, hogy mit is csinálunk, fogalmazzuk meg, hozzuk szóba. Elevenítsük fel az emlékeket, adjuk tovább őket, ha úgy véljük jónak, ajándékozzunk el tárgyakat, hogy a jó emlékek felszínre kerüljenek.

A másik pedig az, hogy ne féljünk megtenni a szükséges lépéseket. A halálos nagytakarítás nem a halálról, vagy annak folyamatos várásáról szól.  Valójában ez inkább az élet története, a jó emlékeidé és a rosszaké. A jókat megtartod, a rosszakat pedig kitörlöd.

Végül Magnusson arra biztat mindenkit, hogy erőfeszítéseit csupa olyasmivel jutalmazza, amely az életkedvét növeli: így például menjen moziba, töltsön időt kertészkedéssel, főzzön finomakat, vagy fedezzen fel új helyeket.

Forrás: www.treehugger.com