Élve eszi meg a madárfiókákat egy százlábú

Csúcsragadozó.

A fülöp-szigeti százlábú (Cormocephalus coynei) valójában félelmetes ragadozó, amely akár 30 cm hosszúra is nőhet. Fogószerű lábai segítségével mérget juttat gyanútlan áldozatába, így az óriási ízeltlábúak akár évi 3700 fiókát is elpusztíthatnak a csendes-óceáni földdarabon.

Egy új tanulmányban a kutatókat elsősorban a szörnyek étrendje foglalkoztatta. Kiderült, hogy ezek az ízeltlábúak évente többezer feketeszárnyú viharmadár fiókát vadásznak le és falnak fel. Valójában az Ausztráliától 1400 km-re fekvő Fülöp-sziget csúcsragadozóit jelentik, az ökoszisztéma fontos elemei. Bizonyos értelemben a ragadozó emlősök ökológiai helyét foglalták el, amelyek hiányoznak erről a helyről.

Ahogy az éj leszáll a távoli szigeten, úgy bújnak elő a százlábúak rejtekhelyeikről, hogy áldozat után nézzenek. Két érzékeny antennájukat használva navigálják magukat keresztül az erdő alján, amely számukra vadászmezőként funkcionál.

A feketeszárnyú viharmadarak a földre építik a búvóhelyeiket, így fiókájuk kitűnő zsákmányt jelent. Az ízeltlábúak a csibék nyakából húst tépnek ki, halálos mérget fecskendeznek beléjük, majd élve felfalják őket, miután megbénultak. A minták elemzéséből a szakértők úgy találták, hogy az ízeltlábúak évi 2109-3724 fiókát képesek bekebelezni.

Fotó: Christopher Watson/Wikimedia/http://imgur.com/h6Loq

A kutatócsapat 132 órát töltött az éjjel vadászó százlábúak követésével és megfigyelésével. Miután az adatokat betáplálták az étrendet modellező programba, kiderült, hogy a csúcsragadozók táplálékbevitelének 48%-a gerinces állatokból származott, ebből nagyjából 8%-ot tettek ki a tengeri madarak fiókái. Ez az első eset, hogy a madarak fogyasztásáról hírt adtak.

Noha hátborzongató ezt olvasni, a sziget ökoszisztémájának rendkívül fontos része a százlábúak fura étrendje, mivel ennek segítségével jut a tápanyag a tengerből a szárazföldre, vagyis az ízeltlábúak kiemelkedő szerepet játszanak a vegetáció burjánzásában, az egyensúly fenntartásában.

Főként azok után, hogy 1788-ban az ember különféle oda nem illő állatokkal készült benépesíteni az egykori börtönszigetet: malacokat, kecskéket, nyulakat hozott be. A 20. század elejére a disznókat és a kecskéket eltávolították és az 1980-as évektől a természetvédelmi törekvések segítségével megszabadultak a nyulaktól is, ez pedig lehetővé tette, hogy a tengeri madár és ízeltlábú populációk felvirágozzanak. Ennek köszönhetően a sziget most burjánzik, az egyensúly helyreállt.

A tanulmányt a kutatók tudományos folyóiratban publikálták (The American Naturalist).

Forrás: www.livescience.com

Kiemelt kép: Daniel Terrington/Luke Halpin