Franciaországban az érzékszervi örökség részévé váltak a vidéki hangok és szagok

Kukorékolás és istállószag.

Az utóbbi időben fellángoltak a viták a vidéki élet ügyében: a kakaskukorékolástól a trágyaszagig, a bégetéstől a malacok röfögéséig, számos hang és szag korbácsolta fel az indulatokat. Franciaországban most törvénybe foglalták azt, hogy mi tartozik hozzá a vidéki élethez. Az érzékszervi örökséget mostantól a jog védi azoktól a kísérletektől, amelyek háborítatlan, idilli hang- és szagmentes romantikát keresnek a városból kiszabadulva.

Az új törvénykezés talán pontot tesz az falusiak és a nyaralók közötti feszültségek, konfliktusok végére.

Az előzmények egyik legfontosabbika Maurice, a rozsdás hangú kakas esete. A szárnyas azzal került a hírekbe, hogy gazdája a bíróság előtt szerzett érvényt a szabad kukorékolásnak, miután egy kiköltöző nyugdíjas szomszéd pár megpróbálta Maurice-t törvényileg csendre ítélni. Corinne Fesseau és kakasa, Maurice a viták emblematikus figuráivá váltak, hiszen a nő bíróságra vitte a kukorékolás ügyét. Több ezer ember írta alá a Maurice-petíciót, egyetértve azzal, hogy a kakasnak joga van kukorékolni.

A vidéki élet magába foglalja bizonyos kellemetlenségek elfogadását.

A tehenek bőgnek, a tücskök ciripelnek, a traktorok jönnek-mennek. A mostani rendelkezés egyértelműen rögzíti, hogy mi számít érzékszervi örökségnek, így talán kisebb lesz a nyomás a hivatalokon. Eddig a kiköltözők sokszor olyan elvárásokat támasztottak, ami nem életszerű egy falu, egy vidéki település életében.

Forrás: www.theguardian.com