Sok jó madár kis helyen is elfér.
Dél-Afrikában, a Kalahári sivatagban elképesztő látvány fogadja az arra utazót. Egy őshonos madár, a szövőmadarak közé tartozó telepes veréb hatalmas méretű (és tömegű) fészkeket épít, amelyek távolról úgy festenek, mintha óriási, fára zuhant szénaboglyák lennének.
A fészkek alapja gyakran egy fára vagy póznára készül, amelyen telefonkábelek futnak. A madarak egy keretet készítenek nagyobb ágakból, majd a falakat építik meg száraz fűfélékből, így alakítva ki külön-külön szobákat. A kamrák belsejét puhább fűvel, rostokkal burkolják, a bejáratot pedig éles szalmatüskék védik a ragadozók bejutása ellen.
Ezek a fészkek a legnagyobbak a madarak világában, akár száz pár veréb is elfér bennük!
A fészkeket a következő költéshez általában nem használják fel, hanem az új fészkeket a régiek alá függesztik úgy, hogy a régi fészkek alkotják az újak közös fedelét. Így a fészek egyre nagyobb és nehezebb lesz, végül letöri az ágat, amelyre épült.
Akad olyan fészek is, amelyet egymásnak „adnak” a generációk, és már több mint 100 éve szolgálja ki a lakókat.
A fészkek az állatvilág építőmestereinek munkáját dicsérik, jól konstruáltak, és amellett, hogy védik a madarakat, még kedvezőbb hőmérsékletet is biztosítanak.
A központi kamra megtartja a hőt, ezt használják éjszakai szállásként. A külsőbb helyiségek a napközbeni hűsölést biztosítják, itt 7-8°C uralkodik, miközben a kinti levegő hőmérséklete 16-33°C között változik.
A telepes verebet angolul „társaságinak” nevezik – nem azért kapták a nevüket, mert nagy kolóniákban élnek, hanem azért, mert megosztják a fészküket más madárfajokkal is, így például a baglyokkal, sasokkal, rózsásfejű törpepapagájokkal. A verebek híresen jó vendéglátók. Biztosan úgy vélekednek, hogy több szem hamarabb jelzi a veszélyt. Ráadásul gyakran azt is ellesik a többiektől, hogy hol lehet élelemforráshoz jutni.
Dillon Marsh fotóin csodálhatjuk meg a telepes verebek hatalmas fészkeit.
Forrás: www.amusingplanet.com, képek: dillonmarsh.com
