Olasz alapanyagok.
A romániai Galac városában őrzik a világ legöregebb kenyerét, amelyet egy tengerész hozott magával Genovából. Az Olaszországban sütött pékáru 1891-ben került egy múzeumba.
Vasile Pamfile matróz az Elisabeta nevű hajó legénységének tagja volt. 1892-ben részt vett azon az eseményen, amit Amerika felfedezésének 400. évfordulója alkalmából tartottak. Ezen a rendezvényen egy ipari és kereskedelmi kiállítás is megrendezésre került, innen hozta a kenyeret, amit egy ilyen témával is foglalkozó múzeumnak adományozott.
A relikvia a legöregebb egyben lévő, egészében megőrzött kenyér.
Az 1970-es évekig múzeumban volt kiállítva, amikor is a kommunista hatóságok úgy döntöttek, hogy a proletár eszmékkel összefüggésbe nem igazán hozható gyűjteménynek nincs helye. A betiltást követően egy dobozban pihentek a tárgyak egészen 2009-ig, amikor is egy leltározásnál újra felfedezték őket.
Azóta a speciális doboz, amiben a kenyeret őrzik, számos rendezvényen megfordult. 2010-ben egy komolyabb vizsgálatnak is alávetették a kenyeret.
A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy az élesztő és a liszt, amit a kenyérhez használtak kiváló minőségű volt, napjaikban ilyen pékáruk már jóformán nem is léteznek. A vizsgálatok során úgy találták, hogy nem penészes és mentes a mikrobiális fertőzéstől is. A kiterjedt porózusságnak, a nagy térfogatnak és a víz párolgásának hála, nagyon jó állapotban maradt meg a világhírű kenyér.
Forrás és képek: www.worldrecordacademy.org
