A magyarság körében régen általános szokás volt, hogy a papok a házakat meghintették szenteltvízzel.

Különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Több népszokás esetében a szenteltvíz különleges szerepet kapott.

Hazavittek belőle, magukra locsolták vagy megitatták az állataikkal, mert gyógyító hatást tulajdonítottak neki. Néhol pedig megszentelték vele a házakat, ólakat, hogy áldás legyen rajtuk.

A házak megszentelésénél a házakra a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét is felírták. Ez a szokás azonban elképzelhető, hogy egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus Mansionem Benedicat! (’Krisztus áldja meg a házat!’) áldás rövidítésének C + M + B félreértésén alapul.

A házszentelés hagyománya – ahogy az alábbi képeken is látszik – ma is él többek között az erdélyi Hargita megyében.

A plébánossal együtt a kántor is útnak indul azokhoz a családokhoz, amelyek kérik házuk megszentelését

Fotó: Veres Nándor/MTI

Az épület megáldása előtt reggelivel kínálják a plébánost

Fotó: Veres Nándor/MTI

A házszentelés

Fotó: Veres Nándor/MTI

Felkerül a GMB felirat és az idei évszám a szemöldökfára

Fotó: Veres Nándor/MTI

Egy másik család házát is megszenteli a plébános

Fotó: Veres Nándor/MTI