A magyarság körében régen általános szokás volt, hogy a papok a házakat meghintették szenteltvízzel.
Különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Több népszokás esetében a szenteltvíz különleges szerepet kapott.
Hazavittek belőle, magukra locsolták vagy megitatták az állataikkal, mert gyógyító hatást tulajdonítottak neki. Néhol pedig megszentelték vele a házakat, ólakat, hogy áldás legyen rajtuk.
A házak megszentelésénél a házakra a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét is felírták. Ez a szokás azonban elképzelhető, hogy egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus Mansionem Benedicat! (’Krisztus áldja meg a házat!’) áldás rövidítésének C + M + B félreértésén alapul.
A házszentelés hagyománya – ahogy az alábbi képeken is látszik – ma is él többek között az erdélyi Hargita megyében.
A plébánossal együtt a kántor is útnak indul azokhoz a családokhoz, amelyek kérik házuk megszentelését
Az épület megáldása előtt reggelivel kínálják a plébánost
A házszentelés
Felkerül a GMB felirat és az idei évszám a szemöldökfára
Egy másik család házát is megszenteli a plébános
