Kevesebb háttérzaj.

San Francisco lakosai a tavaszi lezárások idején egyszer csak hallani kezdték a madarak énekét. A változás nem csak nekik, de a kutatóknak is feltűnt, utóbbiak behatóbban is tanulmányozták a történéseket.

Jennifer Phillips (Cal Poly) és Elizabeth Derryberry (Tennessee-i Egyetem) közösen dolgoztak azon, hogy megfejtsék, miként válaszoltak az énekesmadarak a csendesebb környezetre, kevesebb forgalomra.

A szakértők felismerték, hogy ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy megvizsgálják azt, hogy az emberi viselkedés változása miként hat az élővilágra és hogy a zaj csökkenése mit jelent az énekesmadarak életében.

A vizsgálatok szerint a madarak lágyabb dallamokat kezdtek játszani, amelyek messzebbre is elhallatszanak.

A városi dalok is ’szexibbé’ váltak, a madarak szélesebb hangjegykészlettel, sávszélességgel dolgoztak, a hímek több információt nyújtottak a tojók számára.

Phillips már korábban is tanulmányozta a koronás verébsármány énekét, így ezen eredményeket is össze tudták vetni a mostaniakkal. Zajokat és dalmintákat rögzítettek San Franciscóban és a Richmond környéki területeken, városi és vidéki környezetben.

A lezárások idején természetesen kisebb zajszintet mértek. Egészen megdöbbentő: a Golden Gate Bridge környékén a zajszint egyenesen az 1954-es állapotra esett vissza.

Csúcsidőben a fogalom zaja korábban olyan volt, mint egy folyamatos morajlás. Általában ezen a területen rengeteg a turista is, akik legtöbbször nagy csapatban közlekednek. Most azonban nyugodt, csendes volt a környék, csak a helyiek jártak ki sétálni, bicajozni.

A lezárások előtt a madarak territóriumát San Franciscóban kb. 3-szor annyi emberi zaj terhelte, mint a vidéki területeket. A korlátozások alatt azonban a lakók négyszer több madárdalt hallhattak, mint általában.

Amikor a madaraknak nem kell hangos háttérzajjal vetélkedniük, sokkal nyugodtabban tudnak csicseregni, ugyanakkor ezek az énekek még így is képesek nagyobb távolságra, kb. kétszer olyan messzire eljutni.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org