Megtalálták a növényt, amitől a vikingek dühöngő, vérszomjas harcosokká változtak

Szelídnek látszik, de nem az.

Több mint ezer évvel ezelőtt a viking harcosok pontosan tudták, hogy miként kell félelmet kelteni azokban, akik útjukat akarták állni. Számos áldozatuk a Brit-szigetek valamelyik kolostorában élt – ezek az intézmények remek forrásai voltak a rabszolgáknak, nagyszerű terepei a puszta rablóhadjáratoknak.

El lehet képzelni, hogy mit éreztek a jámbor, istenfélő férfiak, amikor egy tucatnyi viking összegyűlt a kapujuk előtt – néhány berserkerrel a soraikban. A berserkerek talán még arról is meggyőztek bárkit, hogy ők nem is emberek – ördögien festettek, dühödten pajzsukba kapaszkodtak, a szájuk habzott és úgy festettek, mint valami vérre éhes vadállatok.

A tudósokat már régóta foglalkoztatja a kérdést, hogy vajon milyen szert használtak a hírhedt viking alfaharcosok ahhoz, hogy a berserkergang névvel jelzett, felfokozott hadiállapotban kerüljenek? Talán egy hallucinogén gomba volt, netán épp a légyölő galóca?  Vagy a fenyérmirtusz, amit az északiak az italok fűszerezésre használnak? Vagy szimplán csak részegek voltak a viking harcosok?

Egy nemrég megjelent tanulmányban a kutatók azt állítják, hogy megtalálták a szert, ami nem más, mint a bolondító beléndek.

Ez a növény tradicionális fájdalomcsillapítónak és érzéstelenítőnek számít Európában.

Érdekes a beléndek hatása, ugyanis a személy a lelkiállapotától függően akár vakító haragra is gerjedhet. A düh széles skálán mozoghat: az enyhébb mérgelődéstől a küzdelemre sarkalló, agyat elborító dühig.

A beléndek nem játékszer, őrült fenevaddá változtathat. A berserkerek annyira felfokozott állapotba kerültek a csatában, hogy sokszor még a barátot sem tudták az ellenségtől megkülönböztetni.

Forrás: www.mnn.com