Szétfolyt hidak, elolvadt utak.
Egy brooklyni művész, Clement Valla azzal tölti az idejét, hogy a Google Earth felvételeit pásztázva anomáliákat keresgél. A furcsa eltérések nem láthatóak azonnal, csak a megfelelő szemszögből, akkor azonban különös deformációk tűnnek fel: szétfolyt utak, elolvadt hidak látszódnak a képeken.
Ezek az eltérések nem az algoritmus hibájából adódnak, hanem a rendszer működésének teljesen logikus eredményei.
A 3D képalkotás során – amilyen pl. a Google Earth is – egy textúrázásnak nevezett (texture mapping) eljárással a részletes területnek egy felületi mintát vagy színt adnak egy számítógép által létrehozott grafikához vagy 3D-s modellhez. Képzeljük el ezt úgy, mintha egy palackra vagy konzervdobozra próbálnánk tenni egy címkét. Néha minden gond nélkül sikerül, máskor annyira eltérőek a felületek, hogy a dolgok furának, hullámosnak, örvénylőnek, vagy egyszerűen csak valahogy rossznak tűnnek.
A Valla által összegyűjtött képekben megfigyelhető effekt akkor tűnik fel, amikor az algoritmus, amely összeilleszti a képeket, túl mély, túl extrém szögű, vagy túl sok árnyékot tartalmazó légifelvétellel találkozik. Miközben megpróbálja „becsomagolni” a 2 dimenziós fotókat a felületekbe, szürreális képek születnek.
Amikor Valla újra felkeresi a már korábban felfedezett anomáliákat, gyakran azt látja, hogy ezek megszűntek, és helyettük olyan légifelvétel került be, ami simábbnak mutatja a felületet, mert eltérő szögből vagy kevesebb árnyékkal készült. Mivel a Google Earth állandóan frissíti a 3-dimeziós adatait és az algoritmusát, minden egyes pillanat csak állóképként rögzíthető, őrizhető meg.
Forrás: www.amusingplanet.com
