Miért énekelnek a madarak?

Dal és riasztás.

A madarak éneke fajról-fajra változik, sőt még egy fajon belül is eltérhet, például különböző élőhelyeken élő egyedeknél. Csak az énekesmadarak, a papagájok és a kolibrik képesek arra, hogy a hangadásukat tanulás útján megváltoztassák.

Az éneklés képessége biológiai adottság. A madaraknak van egy hangképző szervük a syrinx, amely lehetővé teszi, hogy számos hangféleséget hallassanak. Az énekesmadarak agyának egy különleges területe úgy fejlődött, hogy meg tudják tanulni, sőt javítani is tudják az éneklésüket. A használt énekek többségét a fajtársaikat hallgatva sajátítják le. Akadnak olyan madarak, amelyek csak fiatalkorukban, egy rövid időszakban képesek megtanulni énekelni, mások viszont egész életükben folytatják az új dalok memorizálását.

A madárdalok fontos szerepet játszanak a párválasztásnál. A hagyományos elmélet szerint a hímek azok, akik énekükkel odacsalogatják a tojókat. A kutatások szerint azonban a tojók a madarak 71%-ánál ugyanúgy dalra fakadnak.

Megkülönböztető énekkel rendelkeznek a különböző madárfajok, így az egyed tudja, hogy egy potenciális társsal beszélget-e.

A párzási szezon idején a hímek azért énekelnek, hogy magukra irányítsák a tojók figyelmét. A tanulmányok többsége megerősíti azt, hogy a nőstények a szebb énekű hímet választják, ha egyébként más jellemzők, például a tollazat színessége nem döntenek.

A madarak az éneklést nem csak komoly dolgokra alkalmazhatják.

Saját szórakoztatásukra, örömükre is dalolnak. Egy tanulmány során, amikor jókedvet okozó vegyületeket juttattak az állatokba, az éneklési kedvük is növekedett.

Az éneklés egy összetett kommunikációs rendszer, veleszületett művészi és emelt szintű tanulási folyamat. Különböző zenei jellemzők sorozatából áll a dal, így a ritmus és a hangmagasság is változhat. Az énekek hosszabbak és eltérő tartalommal bírhatnak.

A madarak riasztóüzeneteket is leadnak a predátorok betolakodása esetén.

Ezek azonban sokkal kevésbé összetettek, viszont hangosabbak, mint a madárénekek. Néhány madár még arra is képes, hogy jelezze a szomszédoknak, kitől kell tartani.

Egy Japánban élő madárfaj nem csak a hangjegyek típusát tudja változtatni a ragadozótól függően, de még azt is képes befolyásolni, hogy milyen gyorsan küldje ki a többieknek az üzenetet. A hímek és a tojók egyaránt képesek figyelmeztetéseket küldeni a terület és az erőforrások megvédése érdekében.

A madárbeszéd specifikus üzenetek továbbítására szolgál, sokkal kevésbé komplex rövid, beszédszerű. A gyors csiripelések inkább figyelemfelhívásra szolgáló üzenetek, például egy ragadozó felbukkanásáról, szükséglet kifejezéséről vagy arról, hogy egy másik madár túl közel jött az illető területéhez.

Forrás: www.treehugger.com