Nem látni a rovarfelhőtől az eget.

Elképesztő rajokban borítják be Észak-Afrikát az egyiptomi vándorsáskák: emberemlékezet óta nem láttak még ilyet az ott élők. Katasztrófa közeleg, a klímaváltozásból előnyt kovácsoló rovarok mindent letarolhatnak.

Az egyiptomi vándorsáska jelenlegi helyzete aggasztónak tűnik: olyan extrém mértékű rovarfelhők repkednek, amelyekre évtizedek óta nem volt példa.

Riasztó és veszélyes, megbecsülhetetlen fenyegetést jelent az élelmiszerbiztonságra és a megélhetésre is Afrika „szarvában” – ahogy azt már a FAO (az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) is jelezte.

November óta több száz négyzetkilométernyi vegetációt faltak fel a sáskák Etiópiában, és most Kenya és Szomália van soron. Kenyában 70 éve nem volt ilyen mértékű sáskajárás, Ugandának pedig az 1960-as évek óta nem volt gondja a rovarokkal. Ezek az országok egyébként is nehéz helyzetben vannak: túlnépesedés, szárazság és árvíz egyaránt sújtja őket. Ezért nem csoda, hogy sokkal sebezhetőbbek és jobban kiszolgáltatottak a sáskajárásnak is, ahogyan a nem messze fekvő Uganda vagy Dél-Szudán is.

Az egyiptomi sáska nem csak a legpusztítóbb sáskafaj, de egyben a legveszélyesebb a világ összes vándorló faja közül.

Általában magányosan élnek, de bizonyos körülmények között elképesztő átalakuláson mennek keresztül: megváltoztatják a megjelenésüket, viselkedésüket, és „átkapcsolnak” magányosból társaságiba. Ez világosabb színben – rózsaszín vagy sárga a barna helyett – szélesebb vállakban, hosszabb szárnyakban, ingerlékenységben és intenzívebb anyagcserében is megnyilvánul. Annyira különbözik egymástól ez a két forma, hogy egészen 1921-ig azt hitték a tudósok, hogy két külön fajról van szó.

A legfontosabb különbség pedig az, hogy a társasági formák összeállnak és addig esznek, amíg fogyasztható dolgot találnak. Elképesztő méreteket öltő csoporttá fejlődhetnek, akár 130 km hosszan letarolhatnak mindent egyetlen nap alatt. Akkora távolságokat képesek áthidalni, hogy már a karibi szigetvilágban és a Brit-szigeteken is megtalálták őket.

Bár számos módszert próbáltak ellenük bevetni a lángszórótól a kemikáliákig, egyik sem bizonyult túl hatásosnak (ráadásul a környezetet is erősen terhelik). A legjobb lenne, ha időben sikerülne még elkapni a növekvő populációt (de ez rendkívül nehéz).

A sáskák a meleg, nedves időben szeretnek szaporodni, a klímaváltozás pedig egyértelműen az ő malmukra hajtja vizet. 2019 Észak-Afrika egyik legesősebb éve volt – az így burjánzásnak indult zöld növények kedveznek a sáskáknak.

Még egy kisebb sáskaraj is annyi növényt képes felfalni egy nap alatt, ami elegendő lenne 35 ezer embernek élelem gyanánt.  A termésveszteség olyan mértékű, hogy számokkal már nehéz is kifejezni.

A sáska egyébként a biológusok szerint a világ egyik legcsodálatosabb teremtménye. Nem az a cél, hogy kiirtsuk, hanem az, hogy kontroll alatt tartsuk őket.

Ne feledjük, hogy a sáska fehérjében gazdag táplálékot jelent az ember számára is. Miután könnyű összegyűjteni, és akár sütve, akár grillezve, szárítva vagy főzve is fogyasztható, lehet, hogy valóban az lesz a megoldás, hogy felfaljuk őket, mielőtt ők falnak fel mindent.

Forrás: www.mnn.com, képek: Tony Karumba/AFP