Tényleg gond, ha unatkozik a gyerek?

“Anyaaaa, apaaaaa unatkozom!!”- és a szülők sokszor fejvesztve rohannak megoldani a gyermek ‘problémáját’.

De tényleg muszáj ezt megoldani? Ez valóban probléma? Igazából nem. Az unatkozás nagyon is hasznos dolog!

Bár a legtöbb kisebb vagy nagyobb gyermek kétségbeesett vergődéssel tudja előadni az unatkozás tragikusságát, azonban az ő érdekei is azt kívánják, hogy ezt bizony időközönként hagyjuk nekik. A mai világban éjjel-nappal folyamatosak az ingerek. Tévé, telefon, tablet és minden egyéb gondoskodik arról, hogy a gyermek egy pillanatra se unatkozzon, ha valami oknál fogva mégis előfordul, akkor világvégének éli meg. Ilyenkor a szülő vagy konfrontálódik a kisdeddel, vagy gyorsan gondoskodik arról, hogy ‘szegényke ne szenvedjen’.

Az unalom azonban csak az első pillanatokban tűnik szenvedésnek (számára is). A semmittevésben elkezd megpihenni egy kicsit az agy a sok inger után, majd elkezd életre kelni a fantázia és a kreativitás. Erre szüksége van! Szüksége van arra mindenkinek, hogy magában is el tudjon lenni, ne mindig a külső ingerektől várja a megváltást!

Persze ez nem azt jelenti, hogy le kell mondani az összes közös programról és onnantól csak a falat bámulhatja, inkább azt, hogy, ha a gyerek kétségbeesett drámával jelzi, hogy unatkozik, lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatjuk neki, hogy foglalja el magát. És menni fog! Ha nagyon tragikus a helyzet, ajánlhatunk neki valami cselekvést, rakjon rendet vagy locsolja meg a virágokat, de idővel magától is talál valamit (kis szerencsével olyat, ami nem veszélyes vagy oltári koszos).

Régen senkit nem érdekelt, hogy a gyerek unatkozik-e, nem volt ekkora jelentősége. Mindenki tette a dolgát és a szabadidejében csinált, amit akart, amit szabadott és amire lehetősége volt. De akik így nőttek fel, rengeteg történetet tudnak felidézni a gyerekkorukból, amit egyedül vagy a barátaikkal csináltak. Görkorcsolyából, cipős dobozból és zsinórból készült kisautó a macskának, tudták, hogy a fán melyik ág bír el, mert megtapasztalták és egy zseblámpa elég volt este az árnyjátékhoz és rémtörténetekhez. Ezeket az élményeket és tapasztalatokat vesszük el a mai gyerekektől azzal, ha bazári majomként non-stop szórakoztatjuk őket. Megbarátkozni magukkal és a közvetlen környezetükkel az ő ‘énidejük’.

Kell, hogy felfedezzék a valódi világot, mert azt a virtuális nem pótolja! Ehhez viszont az első lépcső bizony az unalom.