Varázshatást érhetünk el a csodagyümölccsel: még a savanyút is édesek érezzük utána

Nem ámítás!

Synsepalum dulcificum: ez a tudományos latin neve a magyarul csak csodagyümölcsnek vagy csodabogyónak nevezett, különleges gyümölcsnek. Ha bekapunk belőle egy szemet, utána a savanyú citromot édesnek, a karakteres kelbimbót pedig mogyoróízűnek érezzük.

A nyugat-afrikai Ghána bennszülött törzsei már évszázadok óta arra használják a növényt, hogy a savanyú, fanyar gyümölcsöket, ételeket, italokat édesítsék. A gyümölcsben található, az ízérzékelést megváltoztató miraculin nevű fehérjét csak 1968-ban azonosították, akkor sikerült kivonni, majd tablettás kiszerelésben elérhetővé tenni. Maga a gyümölcs egyébként rendkívül romlandó, így nagyon nehéz nyersen hozzájutni.

A varázslatosan hangzó gyümölcs nem a fantázia szüleménye, hanem a valóságban is létezik.

Ha elfogyasztjuk a gyümölcs húsát, a miraculin molekula a nyelvünk ízlelőbimbójához kötődik és alapvetően változtatja meg az ízérzékelésünket. Nem véletlenül hívják csodagyümölcsnek. A hatás állítólag az elfogyasztott gyümölcs mennyiségétől függően 15-60 percig tart.

Semleges pH mellett a miraculin a nyelv receptoraihoz kötődik és blokkolja azokat, amikor azonban csökken a pH (például ez történik savanyú ételek elfogyasztásánál is), fehérjét köt meg és aktiválja az édes ízlelőbimbókat, ami ahhoz vezet, hogy még a savanyú dolgokat i édesnek érezzük.

A miraculin még az édesítőszerekkel szembeni ízérzékelésünket is megváltoztatja.

Például ha aszpartámot veszünk a szánkba a miraculint követően, nagyon lágynak érezzük azt, mivel a miraculin elnyomja a édes ízt érzékelő receptorokat. Azonban az enyhén savasabb környezetben a receptorok túlreagálnak és az aszpartám sokkal édesebbnek érződik a szokásosnál.

Mivel a savanyú ételeket is édessé teszi, segít abban, hogy kevesebb cukrot fogyasszunk, ezért a diétázók körében Japánban nagyon népszerű a csodagyümölcs.

A vicces videók mindenkit meggyőznek a hatásáról:

Forrás: www.odditycentral.com, kiemelt kép: Hamale Lyman/Wikimedia Commons