Dolgos évtized.
2012-ben fontos lépést tett egy csapatnyi önkéntes: felfigyelve arra, hogy a Dovestone tározónak komoly helyreállításra van szüksége, elhatározták, hogy segítenek.
10 évnyi megfeszített munka után elmondhatják, hogy megérte a sok energia: a kézzel ültetett tövek burjánzanak, a vízminőség és szűrés hatásfoka pedig rengeteget javult.
A Manchesterben található víztározót sárbarna, kopasz tőzegláp vette körbe, amin gyorsan keresztül folyt az esővíz, ami aztán a környező patakokba, vízmosásokba jutva tovább rontotta a vízfolyások minőségét.
A talajt borító vegetáció hiánya azt eredményezte, hogy az áradások veszélyeztették a környező közösségeket és településeket, mivel semmi sem akadályozta meg, hogy a víz bekerüljön a tározóba vagy elmossa az utakat.
A Királyi Madárvédelmi Társaság önkéntesei a földterületet birtokló közműcéggel együtt keményen dolgoztak esőben, szélben, napsütésben 10 éven át, Sphagnum mohákat ültetve el a területen, amely már a neolitikum óta veszíti el a növényzetét. Olyan tájat kívántak létrehozni, amely megköti a szén-dioxidot és lelassítja az áradásokat, támogatja a biodiverzitást.
Egy esős, szeles szerdán ünnepelték az önkéntesek az egymilliomodik moha ültetését.
Az önkéntesek összesen 45 ezer órányi munkát fordítottak a projektre. A kopasz, lepusztult lápból 10 év alatt mohában gazdag, nedves, jól működő, beborított takaróláp lett. Tőzeg és szikla gátakat építettek, hogy a vizet megtartsák és élőhelyet biztosítsanak a madaraknak, kétéltűeknek és rovaroknak.
A táj most végre újra úgy fest, ahogy egykoron, a vegetáció előnyét élvezi a vadvilág, a madarak, a rovarok, az emlősök és nem utolsósorban mi, emberek.
Forrás: www.goodnewsnetwork.org
A kiemelt kép illusztráció.
