Fura, tojás alakú, vadmegfigyelő segítségével leshetjük meg az élővilágot

Parametrikus kialakítás.

Az építészetben rejlő megoldások már nem csak a szépséget, természetességet hangsúlyozhatják, de segíthetik a biodiverzitás és az ökoszisztéma helyreállítását is. Egy holland dizájner cég (RAU Architects) például különleges, tojásalakú vadmegfigyelő állomást tervezett a holland partokra. A TIJ Observatory névre keresztelt kis állomás természetvédelmi területre, stratégiai pontra került, gátszerű épületek közepette bújik meg ez a valójában álcázott madár és egyéb állatokat megleső bunki.

A történet még az 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor egy projekt keretében a holland partokon végig zsilipeket építettek, ezek némelyikét most kinyitották, beengedték a sós vizet, hogy megvédjék a kapcsolódó folyókat a befagyástól, javítsák a vízminőséget, elősegítsék a halak vándorlását, a biodiverzitást és a helyi ökoszisztéma egészségét. Az alapelképzelés itt az, hogy a látogatók tanúi legyenek a területek fokozatos visszaállításának, és bekapcsolódjanak a folyamatokba észrevétlen módon. Gesztenyéből készült faszerkezet, nádborítás és a homokdűnék hullámzása alakítja ki az egyedülálló (igen látványos) házikót.

Parametrikus kialakítás segítségével érték el a vizuálisan is kellemes egyensúlyt a forma és a struktúra között, ennek köszönhetően a megfigyelő úgy fest, mint egy hatalmas nádfedeles tojás, vagy egy óriási fészek, ahogy belesimul a madarak költőhelyeivel tűzdelt partszakaszba.

Annak érdekében, hogy csökkentsék a madarak zavarásának lehetőségét, a kikukucskáló hely megközelítését ügyesen alagútként álcázták, homokkal, fadeszkákkal, újrahasznosított oszlopokkal, amelyeket korábban a téglagyártásban használtak. Amellett, hogy egészen természetesnek hat, a homok azt is lehetővé teszi, hogy a helyi madarak – például csérek, gázlómadarak, parti fecskék – extra élőhelyhez jussanak.

A lenyűgöző tájba simuló építmény segít abban, hogy közelebb juthassunk a természet csodáihoz anélkül, hogy megzavarnánk az élőlényeket.

Forrás: www.treehugger.com, képek: Katja Effting