Gyönyörű fotókon a fenséges hóbagoly – idén télen ismét délebbre húzódnak a madarak!

Az északi területek ragadozómadara.

A hóbagoly normál esetben az északi sarkkör vidékén élő ragadozómadár. Idén télen azonban várhatóan a jóval délebbre eső területeken élőknek is alkalmuk lesz megpillantani ezt a gyönyörű állatot.

A jelenséget nevezhetjük beözönlésnek, és nagyjából minden negyedik évben következik be. A kiváltó oka a lemmingek időszakos felszaporodása Észak-Kanadában. Ez a zsákmánygazdag helyzet arra készteti a hóbaglyot, hogy akár 11 tojásból álló fészket rakjon. Ez pedig a baglyok populációjának ugrásszerű növekedéséhez vezet, aminek következtében viszont sok madárnak a szokottnál jóval messzebbre, délre kell repülnie, hogy elegendő eleséget találjon. Később, tavasszal visszatérnek északra.

2013 végén, 2014 elején rekordmértékű beözönlés volt megfigyelhető. A jelenség érthető módon vonzotta a fotósokat, köztük a pennsylvaniai Larry Kellert, aki 2013 novemberében kezdte megfigyelni és megörökíteni a lakóhelye közelébe érkező madarakat.

A 2017-18-as tél hasonlónak ígérkezik. Az USA egyes területein ismét a hóbagoly beözönlésének lehetünk szemtanúi, akár még Dél-Missouri-ig vagy Dél-Karolina-ig is eljuthatnak a madarak. Érthető, hogy nagy az izgalom, az ott élők alig várják, hogy élőben is megpillanthassák a lenyűgöző madarat, aki csak ritkán teszi arrafelé tiszteletét.

Keller fotóinak hála, nem csak a környék lakói élvezhették a lenyűgöző jelenséget.

A természetfotós jó tanácsokkal is szolgált a követői számára. „Semmiképpen se stresszeljük azzal a madarakat, hogy megpróbálunk túl közel kerülni hozzájuk. A hóbaglyok látszólag nem félnek az embertől, de valószínűleg barátkozni sem szeretnének velük, a vaku pedig biztosan idegesíti őket. Nézzük őket inkább tisztes távolból, maradjunk csendben, nyugton. Ne feledjük, hogy ezek a madarak vadállatok. Bár a fényképeken úgy tűnik, ez félrevezető, a fotós sem megy ennyire közel hozzájuk. Gyönyörködjünk a repülésükben, lélegzetelállítóak, igaz?”

Forrás: www.mnn.com, képek: Larry Keller