A színét a csigától kapja.

Különös és bizarr védekezési mechanizmussal rendelkezik az Ausztráliában őshonos ausztrál kéknyelvű szkink (Tiliqua scincoides): egyszerűen kinyújtja az élénk kék nyelvét a ragadozókra, akik aztán fejvesztve menekülnek.

A szkink egyike annak az 5 ismert állatnak, akinek a nyelve kék színű.

A csau-csau kutyafajta, a zsiráf, az impala és az okapi nyelve ugyancsak kéken virít, azonban csak a gyík az, aki kihasználja az ijesztő színben rejlő lehetőségeket és ezzel riogatja a ragadozókat. Amikor fenyegetve érzi magát, azonnal kinyújtja a nyelvét, a kontraszt pedig, ami a rózsaszín szájpadlása és a kék nyelve közt van, olyan rémisztő lehet, hogy néhányan el is szaladnak vagy legalábbis nem támadnak a hüllőre.

Blue Tongue Lizard

Furán hangozhat, de logikus magyarázat áll ennek az egyedülálló védekező mechanizmusnak a hátterében.

Az állatokban előforduló élénk színek arra utalhatnak, hogy mérgezőek, így a ragadozók a gyíkról is azt hihetik, hogy toxikus. Valójában ez csak egy trükk, mert az állat nem mérgező.

Az ausztrál kéknyelvű szkink Ausztrália, Pápua Új-Guinea és India egyes részein elterjedt, több alfaja ismert. A sivatagos, félsivatagos, köves, sziklás élőhelyek lakója. Rovarokat és gyümölcsöket eszik, de a kedvenc eledele a csiga, tőle ‘kapja’ a kék nyelvet is,  ugyanis a csiga vére rezet tartalmaz, ami a szkink szervezetébe is beépül.

Egyes források azt állítják, hogy a szkink a levegőből érkező fenyegetésekkel szemben is felveszi a harcot. A feje tetején található a tobozmirigye mintegy harmadik szemként képes működni és észreveszi a légben repülő szárnyasokat. Amint észleli egy madár árnyékát, beindul a riasztás és a gyík nyújtogatni kezdi a kék nyelvét az ég felé, ami elriasztja a lecsapni készülő madarat.

Forrás: httwww.odditycentral.com