Gyerünk a napra!
Az Új-Zélandon élő óriás gyümölcsgalamb, azaz a kererū egy szépséges, kerekded madár, fénylő tollazattal. A szárnyas különös szokás rabja, ugyanis szeret becsiccsenteni, sőt tesz is azért, hogy pityókás legyen.
A galamb veszte a gyümölcs. Rajong a gyümölcsökért és tele hassal szívesen üldögél a napon, aminek hatására a termések erjedni kezdenek az emésztőrendszerében. Mint oly sok madárnak, a gyümölcs-galambnak is van begye, ami segít abban, hogy minél többet ehessen. A rengeteg gyümölcsnek ugyanis nem tud ellenállni, teleeszi magát, a begy pedig kellően rugalmas ahhoz, hogy ezt lehetővé tegye.
Ez az anatómiai alkalmazkodás (adaptáció) megengedi, hogy a madár rengeteg táplálékot fogyasszon nagyon gyorsan, majd elraktározza, amíg az emésztőrendszer többi része a feleslegen dolgozik. A begy egyfajta tartályként működik és ha tele van, a galamb csodálatosan kerekded formát ölt az evés után egy rövid ideig. Ezt követően azonban a dolgok kissé bedurvulnak.
Ugyanis a galambok szeretnek a napon sütkérezni, ami kockázatos a gyümölccsel teli beggyel. A termések erjedni kezdenek, alkohol keletkezik.
A végeredményt el lehet képzelni. Meleg napokon tömeges lerészegedés fordulhat elő, 2010-ben például 60 berúgott madarat szállítottak az Őshonos Madarak Gyógyító Központjába Whangarei-be.
A mókás történetek mellett a kererū az új-zélandi ökoszisztéma fontos része. A ’levegő kertészeként’ is ismert madarak az egyetlenek, akik képesek a z ország legnagyobb magvas gyümölcseit megenni és ezért kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok terjesztésében.
Forrás: www.iflscience.com
