Árulkodó tollak.

Igazán egyedinek mondható a meghökkentő Dali bajusszal rendelkező inka csér (Larosterna inca) mókás külseje. A fehér bajusz, amelyet speciális tollak alkotnak, a vörös csőr sarkainál lévő húsos sárga részből tör elő. A bajusz nem kizárólag a hímekre jellemző, a tojók is rendelkeznek vele.

Charrán inca [Inca Tern] (Larosterna inca)

Azontúl, hogy szokatlan és feltűnő dísz, amit büszkén viselnek, a bajusz hossza is fontos jelzést ad a test állapotról, minél hosszabb, annál egészségesebb a madár. Azok az egyedek, amelyek hosszú bajuszúak, hajlamosak egymással szaporodni és így több, nagyobb fiókájuk születik.

Az inka csér kizárólag Dél-Amerika nyugati partvidékén költ, Peru északi részétől Chile középső régiójáig, ezen a területen egykoron az Inka Birodalom virágzott, erről kapta a madár a nevét. Ez az a hely, ahol a hideg, tápanyagban gazdag Humboldt-áramlat közvetlen a tengerparton seper és magával sodorja a kis óceáni halakat, például a szardellákat, melyekkel a madarak táplálkoznak. A csérek kiszúrják a halrajokat a levegőből, majd alábuknak a vízben, megragadják azokat a hegyes csőrükkel. Emellett az oroszlánfókák, delfinek, halászhajók utáni maradékokat is felszedegetik.

A szardella kereskedelmi mennyiségű halászata és a fészkelőhelyeket elpusztító, kiterjedt guanó gyűjtés miatt az egykoron milliós egyedszámú populáció jelentősen megfogyatkozott, a becslések szerint mindössze 150 ezer madár él itt jelenleg és a faj felkerült a mérsékelten fenyegetett fajok közé.

Noha Peruban betiltották a szardella halászatot és a guanó kitermelést is szabályozzák, a természetes tényezők, például a ciklonok visszatérése és a ragadozók (patkányok, macskák) pusztítása ugyancsak megakadályozza a fészkelést és a szaporodást.

Forrás: www.amusingplanet.com