Ne nyúljunk az elárvultnak tűnő kis vadállatokhoz!

Csak bajt okozhatunk.

Itt a jó idő, elindultak a kirándulók, és egyre több esetet jelentenek, amikor árvának tűnő vadmalackákra, őzikre bukkannak az erdőben. Ilyenkor sokakban felébred a segíteni akarás, és azt hiszik, azzal tesznek jót, ha magukhoz veszik az állatkákat, vagy elszállítják valahová „szegénykét”.

Sajnos, ennek az ellenkezője igaz. Éppen ezért a Budakeszi Vadaspark arra kéri a természetjárókat, hogy ne bolygassák a természet rendjét, és ne nyúljanak az elárvultnak hitt, a vadonban magukra hagyott kisállatokhoz. A túlzó, félreértelmezett gondoskodás ugyanis könnyen tragédiához vezethet.

A vadasparkban is éppen a napokban adtak le 5 darab, az erdőben talált kis vadmalacot, melyek közül hármat jelenleg is a vadasparki munkatársak szoptatnak, nevelgetnek, míg kettőt a Szigethalmi Vadaspark és Állatsimogató fogadott be.

Az igazság az, hogy az avatatlan szem számára „árvának” vagy „magukra hagyottnak” tűnő kisállatok a legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, beavatkozásunk könnyen az állat pusztulásához vezethet.

A vadaspark munkatársai az alábbi tájékoztatóval segítenek eldönteni, hogy az állatka valóban segítségre szorul-e:

• Az őzeknél és a szarvasoknál az anya csak rövid időre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (pl. óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.

• A mezei nyulak utódjai a magas fűben lapulva várják, hogy anyukájuk visszatérjen és megszoptassa őket. Esetükben mindez még tovább is eltarthat, hiszen a nyúlmama csak naponta egyszer, hajnaltájt szoptatja a kicsinyeit.

• A cuki, csíkos vadmalacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket.

• A rigófiókák nagyon korán kirepülnek a fészekből, majd szétszóródva rejtőzködnek, hogy a ragadozók nehezebben leljenek rájuk, de eközben a madárszülők folyamatosan etetik őket, és a hangjuk alapján találnak rájuk.

Legyünk észnél, hallgassunk a szakemberekre, és higgyük el, hogy a vadállatkölyköknek az anyjuk nélkül csekély esélyük van az életben maradásra. Az emberek által, „cumisüvegből” felnevelt apróságokat ráadásul nagyon nehéz visszavadítani, így a természetbe való, biztonságos visszaszoktatásuk is majdhogynem lehetetlen. Ha teljes bizonyossággal meggyőződtünk arról, hogy az állatot esetleg valóban magára hagyta az anyja (3-4 óra múlva visszamentünk és még mindig ott találtuk, esetleg egy nagyobb testű, még csupasz, vagy fehér pehelytollas, járni és repülni nem képes fiókát találtunk), akkor az illetékes nemzeti parktól, a legközelebbi állatkerttől vagy állatvédelmi szervezetektől kérhetünk szakmai segítséget.

Forrás: www.vadaspark-budakeszi.hu

Vélemény, hozzászólás?