Nyílik a Mecsek gyöngyszeme, a bánáti bazsarózsa!

Védett szépség.

Bánáti, bánsági, de mecseki bazsarózsa néven is ismert az a különleges növény (Paeonia officinalis subsp. banatica), amelynek legfontosabb élőhelyét a Zengő gerincén találjuk. Magyarországon 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke jelenleg 250 000 Ft. Eredetileg önálló fajként került leírásra, később a piros bazsarózsa alfajaként tekintettek rá.

Fotó: mEGYA/Wikimedia Creative Commons

Botanikai kutatások szerint a bánáti bazsarózsa a Mecsekben preglaciális idők reliktuma, azaz átvészelte a jégkorszak glaciális időszakait is.

A bánáti bazsarózsa pannon flóraelem, a Kárpát-medencében endemikus. Becslések szerint az egész világ állományának 90%-a Magyarországon él, de feljegyezték Romániában a Bihar-hegységben, a Temes és az Alduna vidékén, Szerbiában a Delibláti-homokvidéken, Horvátországban a Tarcal-hegységben is.

Hazánkban először Kitaibel Pál jegyezte le Hosszúhetény és Pécsvárad között, 1799-ben, vélhetően egyedül itt fordul nálunk elő.

A meszes, tápanyagban bővelkedő humuszos, laza erdőtalajokon, dombvidéki molyhos-tölgyesekben, cseres- és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, illetve gyepekben, erdőszéleken él. A félárnyékos helyeket kedveli, de jól tűri a teljes megvilágítást is. A Mecsekben sajátos mikroklímát, védett helyzetet élvezhet a virágba boruló több tízezer tő.

A növény maga nem fásodó szárú, felálló, el nem ágazó, egyvirágú, 40–60 cm magasságú. A magányosan álló virágok nagyok, de nem teltek. Virágzási ideje az időjárás függvényében május, június eleje is lehet. Érdekesség, hogy korábban gyógyászati célra is gyűjtötték, epilepszia ellen, görcsoldóként, hánytatóként használták.

 

Forrás: ddnp.hu