Velvícsia: egy igazi növénykülönlegesség a sivatagból

Matuzsálemek.

A velvícsia (Welwitschia mirablilis) a világ egyik legkülönlegesebb és egyesek szerint legrondább növénye. Kizárólag Namíbia és Angola száraz, sivatagos területein nő. 1859-ben fedezte fel az osztrák botanikus Friedrich Welwitsch, akiről a nevét is kapta. A férfit annyira lenyűgözte a növény, hogy csak térdre borulva nézte, szinte hozzá sem mert érni.

A velvícsia rendkívül szokatlan felépítésű, az egész növény két levélből áll, valamint egy száralapból és a gyökérzetből. A levélpár már a magoncnál kifejlődik, nem hoz új levelet, ezek nőnek meg. A levél sose hullik le, csak a hegye kopik a kor és a viszontagságok miatt. A levelek a földön fekszenek, elszakadnak, szétválnak, ezért az lehet a benyomásunk, hogy több levelet látunk. A növény nem ritkán úgy fest, mintha keresztülment volna rajta egy terepjáró. Számos példány több mint 1000 éves.

Fotó: Hans Hillewaert/Wikimedia

A velvícsia nagyon magányos növény. Rendszertanilag is nehéz besorolni, mert családjának, rendjének, osztályának egyetlen tagja. Egy olyan csapat növényhez tartozott, amely 140 millió évvel ezelőtt, még a dinók idejében élt.

Rendkívül lassan nő, a levelek mindössze 8-15 cm-t nőnek évente. A levelek ugyanakkor nagyon vastagok, kb. 1,4 cm-esek. Ez segít abban, hogy az alattuk lévő homok hűvös és nedves maradjon. Mivel a csapadék itt nagyon ritka és rendszertelen, a növény a ködből gyűjti be a nedvességet. A köd éjjel képződik a sivatag felett, amikor a hideg északi áramlatok a homoktengerből áradó forró levegővel találkoznak. A növény légcserenyílásai éjszaka nyitva állnak, akkor csukódnak be, amikor a köd felszáll.

Fotó: ŠJů/Wikimedia

A növény virágai a levelek hónaljából kinövő, elágazó nyélen fejlődnek ki. Termős virágait tobozszerű, fás pikkelyek takarják. A porzós virágok ugyancsak a tobozpikkelyekben nyílnak, a pikkelyeken csak a portokok nyúlnak túl. A tobozokban nagy mennyiségű szárnyas magot termel.

A velvícsia fontos tápanyagot biztosít egyes állatoknak, így például zebráknak, nyársas antilopoknak az extrém szárazság idején. Árnyékot nyújt a kígyóknak, hüllőknek is.

A növény védelmet élvez. A kitartás szimbólumaként a Namíbia címerébe is bekerült.

A legnagyobb ismert példány 1,4 m magas, átmérője 4 méter.

Forrás: www.amusingplanet.com