6 nyelv a kihalás szélén – hamarosan senki sem beszéli majd őket

Kéthetente eltűnik egy nyelv a Földről.

Közel 7,000 nyelvet beszélünk világszerte, minden második héten kihal egy közülük. Mintegy 2000 nyelv veszélyben van, előbb-utóbb eltűnhet a Föld színéről. Paradox módon a világ 97 %-a beszéli a létező nyelvek 4 %-át, míg a világ 3 %-a a maradék 96 %-nyi nyelven érteti meg magát.

De hogyan halhat ki egy nyelv? Először is: ha mindenki meghal, aki beszéli a nyelvet. Amennyiben háború vagy természeti katasztrófa, netán egy járvány következtében egyszerűen nem marad életben senki egy kis létszámú népcsoportban, az biztosan a nyelv végét jelenti. Nem mindig tragédiák következménye egy nyelv kihalása. Előfordul, hogy az emberek egyszerűen nem beszélik többet az adott nyelvet. Például azért, mert a politika tiltja, vagy a lakosok maguk nem szeretnének konfliktusba keveredni a nyelvük miatt. Sokszor pedig szépen lassan tűnik el a nyelv: beszivárog az oktatásba egy másik, többségi nyelv, megjelenik a TV, előnybe kerül, aki angolul, vagy az adott állam nyelvén érteti meg magát.

Bemutatunk 6 nyelvet, ami a kihalás szélén táncol:

1. Jedek (dzsedek). Egy Malajziában található kis faluban 280-an beszélik a nemrég felfedezett  jedeket.

A nyelv azért is különleges, mert reflektál a falu kultúrájára, így például nem léteznek benne szavak az erőszakos eseményekre, és a gyerekek közti versengésre. Vadászó-gyűjtögető közösségről van szó, nincs kifejezésük a lopásra, vásárlásra, eladásra sem. Ugyanakkor több szavuk van a cserére, a javak megosztására.

2. Elfdalian. Valószínűleg az ősi viking nyelv legközelebbi rokona az elfradian, amit Älvdalen-ben, a Svédország távoli partjain, hegyekkel, völgyekkel, erdőkkel körbevett területen beszélnek.

Évszázadokig sikerült az izolációnak köszönhetően megőrizni a nyelvet, azonban újabban egyre többen beszélnek svédül a közösségből. Becslések szerint kevesebb, mint 2500 ember beszéli a nyelvet, és alig 560 fiatal (15 év alatti) tudja folyékonyan használni.

3. Marshalli. A Marshall szigeteken, korall atollok és korallpadok által alkotott szigetcsoporton  a lakosok csoportokban élnek, a klímaváltozás és az emelkedő tengerszint miatt.

A helyiek marshalli nyelvet beszélnek, a szigeteken kívül élő legnagyobb populációjuk pedig Arkansasban található. Ők már az asszimilálódás következtében néhány generáció alatt elhagyják a marsahalli nyelv használatát.  Márpedig a kultúra nem képes a nyelv nélkül túlélni.

4. Wintu. Az Észak-Kaliforniában élő, bennszülött wintu törzs tagjainak száma a telepesek és hódítók pusztításainak következtében 14 000-ről 150-re esett, és napjainkban sincsenek többen.

Az UNESCO nyilvántartása szerint a wintut mindössze egyetlen ember beszéli folyékonyan, és még néhányan valamilyen szinten.

5. Tofa. A karagasként is ismert, szibériai nyelvet Oroszország irkutszki területén beszélik. Az UNESCO listáján fokozottan veszélyeztetett nyelvként szereplő tofát alig 40-en ismerik. Három távoli falu lakói használják ezt a nyelvet, a hegyekben elhelyezkedő településeket nehéz megközelíteni, ami egyszerre áldás és átok. Az elzártság segített megőrizni a kultúrát, ugyanakkor nincs helyi iskola, így a gyerekek többsége orosz iskolába jár, ahol természetesen oroszul tanulnak.

Fotó: Goskova Tatiana/Shutterstock

6. Aka. Indiában, az Arunácsal Prades nevű tartományban beszélik az aka nyelvet.

A terület a dzsungelen keresztül vezető, 5 órás autózással közelíthető csak meg. A falu teljesen önellátó. Saját maguk termelik az ételeiket, állatokat tartanak és két kezükkel építik fel házaikat is. A távoli, különálló elhelyezkedés ellenére a fiatalok többsége már nem akául beszél, ehelyett hindit tanulnak, amit a TV-ből ragad rájuk, és angolt, amit pedig az iskolában tanítanak nekik. Így mára már csak néhány ezren beszélik az akát.

Forrás: www.mnn.com