Mélyre jutott.

Egy fura szerkezet lóg a falon a franciaországi Cherbourg városának Cité de la Mer múzeumában, úgy fest, mint valami középkori kínzószerkezet, pedig valójában a világ első búvárgépét látjuk.

Feltalálója, John Lethbridge, Newton Abbot-ban, az angliai Devon egyik vásárvárosában volt gyapjúkereskedő. Nem tudni, hogy mi inspirálta, de a férfi készített egy búvárgépet. 17 gyermeke volt, nehezen tartotta el a családját, talán ez ösztönözte arra, hogy valamivel előrukkoljon.

A találmánya előtt a búvárkodás búvárharanggal történt, ami egy felfordított, csésze alakú szerkezet volt, egy olyan harang, amiben nem volt nyelv. Az ebben elhelyezkedő emberrel együtt beengedték a vízbe, a búvár pedig azt a levegőt tudta belélegezni, amit a harang csapdába ejtett. Eközben ki tudott jönni az alul nyitott harangból, bármit csinálhatott, majd visszament levegőért.

Lethbridge volt az első ember, aki működő búváreszközt tervezett, amit búvárgépnek nevezett el. A gép úgy festett, mint egy fahordó, kb. 80 cm hosszú volt, ebbe feküdt hason a búvár. Volt egy kerek ablaka, amin keresztül körbenézhetett és két lyuk, ahol a kezeit kilógatta. Az olajozott bőrmandzsetták a felső kar körül szinte vízhatlan tömítést biztosítottak. Nem volt más levegő, mint az, ami benne rekedt, mielőtt bezárták a dobozt, de ez elég volt ahhoz, hogy egy ember 30 percet tartózkodjon a víz alatt.

A kamrának két légszelepe volt a tetején, amelyeken keresztül friss levegőt lehetett bepumpálni egy fújtató segítségével, valahányszor a búvár a felszínre bukkant. A szerkezetet egy kábel segítségével lehetett fel és le mozgatni a vízben, de súlyok is voltak benne, amiket eldobva a használó segítség nélkül is feljutott a felszínre.

Lethbridge reménykedett abban, hogy eléri a mélységet, de a tesztek során egy bizonyos szintnél mélyebben már a nyomás miatt szivárgás történt a kézlyukaknál, az ablaknál és a bejáratnál. 18 méterre könnyen, 22 méterre viszont már nehézségek árán jutott.

A korlátai ellenére Lethbridge jó hasznát vette a búvárgépének, a Brit-szigetek körüli vizekben és máshol, ahol értékes elsüllyedt hajórakományokat keresett.

Különféle kereskedelmi társaságok alkalmazták rakománymentésre. 1794-ben a Slotter Hooge nevű hajó Hollandiából Jávára tartott, amikor egy szélviharban elsüllyedt Madeira szigeténél, 3 tonna ezüstrúddal és 3 hatalmas láda érmével. Lethbridge-et 10 fontért, költségek és bónuszok fizetése mellett alkalmazták és sikerült visszaszereznie a kincsek felét. A férfi  több mint 30 év alatt számtalan hajóroncsot vizsgált át és sok pénzt keresett, egy sikertelen gyapjú kereskedőből gazdag emberré vált.

Eredeti búvárgépe nem élte túl, de a vázlatrajzai igen, amelyekről számos másolat készült és a világ több hajózási múzeumban kiállításra kerültek.

Forrás: www.amusingplanet.com